A referendumon győztes tábor tekintettel volt a vesztesek lelkiállapotára, s lemondott az örömujjongásról. A rendes ülésre öszszehívott parlamenti képviselők ehelyett halk Mozart-muzsika mellett gyülekeztek, meghallgatták a választási bizottság elnökének, Frantisek Lipkának a beszámolóját, majd megszavazták a 88 éve megszűnt önállóság visszaállítását. Miközben a nagyteremben a történelmi montenegrói himnusz akkordjai zúgtak, a főváros egét tűzijáték színei világították meg, a szkupstina előtt pedig felvonták a nemzeti lobogót.

Montenegró halogatás nélkül elindulhat az Európába vezető úton, és függetlenségének június 12-én esedékes európai elismerése után számíthat Brüsszel támogatására - közölte Djukanovics kormányfővel Javier Solana, akinek kudarcélménye kellett volna, hogy legyen az ő bábáskodásával létrehozott kettős államalakulat felbomlása miatt. Az EU külügyi főképviselőjét azonban nem ott, hanem Belgrádban érte nem kis csalódás, amikor a szerb miniszterelnök - a diplomáciában szokatlan mogorvasággal - kereken elutasította az Európai Unió segítségét a "válóperes" tárgyalásokon.

A szerb államvezetést mintha felkészületlenül érte volna Montenegró elszakadása, habár Djukanovicsék három éve csak fenyegetésértékű európai javaslatra halasztották el három évre a referendumot. A politikai elit - a vesztes szerbpárti montenegrói táborhoz hasonlóan - annyira sértve érezte magát, hogy elutasította a meghívást a podgoricai ünnepségre. Szerb elemzők megszokott belgrádi faragatlanságnak nevezik ezt, hiszen annak idején Szlovéniát, Horvátországot, Boszniát és Macedóniát sem tisztelte meg jelenlétével szerb politikus. Kostunica kormányfő azonban még ezen is túltett, amikor kijelentette: kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a (tegnap még testvéri) montenegrói vezetésnek gratuláljon. Ami mind azt a gyanút erősítik, hogy a különválás korántsem lesz olyan bársonyos, mint Csehszlovákia esetében volt.

Most, hogy Montenegró is kilépett Belgrád holdudvarából, még nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy Szerbia önmagával sem tud mit kezdeni. A parlament kétszeri nekifutásra tudta csak megszavazni tegnap azt a nyilatkozatot, amely annyit mond ki, hogy Szerbia az eddigi államközösség örökébe lép. A testületben, miután az ellenzéki képviselők - a Borisz Tadics vezette demokraták és a Seselj-párti radikálisok - kivonultak a teremből, szót sem ejtettek a függetlenségről. Talán arról álmodtak, hogy a tévelygő délszláv államok egyszer majd belátják tévedésüket és visszatérnek Szerbiához.