Ott vagyunk, ahol voltunk
A vitát kiváltó cikk ugyanis a választás utáni politikai csendben, de a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése előtt jelent meg, amikor számítani lehetett arra, hogy az "üresjáratban" pörgő média ugrik minden erős sztorira. És hát itt egy fiatal, rebellis kutatónak a "begyepesedett" öreg profeszszorok elleni fellépéséről volt szó, az ilyen általában rokonszenvet szokott kiváltani.
- Az Akadémia sajnos nem fogta fel, hogy a támadók generációs harcot kezdtek, s hogy a történteket a nyilvánosság is annak látja - magyarázza Tamás Pál szociológus. Mint ahogy azt sem érzékelik az Akadémián, mondja a Szociológiai Intézet igazgatója, hogy ma a 30-40 éves fiatal döntéshozók sem szívesen kérnek tanácsot 60-70 évesektől. Az MTA-nak fiatalokat kellene beállítania a kommunikációs csatába, és azt kellene bemutatnia, hogy intézethálózatának gerincét sikeres fiatal kutatócsoportok alkotják.
Az ügyetlen védekezési stratégia miatt az ügy által felvert por eltakarta a magyar tudományos intézményrendszer másik komoly konfliktusát, az Akadémia és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) nagyon elmérgesedett viszonyát, pedig a kutatás-fejlesztés valódi bajainak jó részét innen eredeztethetjük. Az persze sokakat elgondolkodtatott, hogy Szabó Csaba felléptetése már egy tavalyi vacsorán is Boda Miklós, az NKTH elnöke és a két SZDSZ-es miniszter, Magyar Bálint és Kóka János nevéhez fűződött, s hogy Kóka Jánosnak az akadémiai tudományossággal kapcsolatosan hangoztatott véleménye nem esik messze a Szabó Csabáétól. Az is megfontolandó, hogy a koalíciós egyezkedés végén az eddig az oktatási minisztérium által is felügyelt kutatás-fejlesztés egészében a gazdasági tárcához kerül (miközben a tudománypolitika és az alapkutatás felügyelete valamilyen még nem igazán körvonalazódott módon a kultúrával egyesített oktatási tárca fennhatósága alatt maradna - szocialista kézben tehát). A háttérben - Tamás Pál szerint - az állami és vállalati befizetésekből származó mintegy 40 milliárd forintos innovációs alap feletti rendelkezési jog állhat, amelyet az oktatási tárcát elvesztett SZDSZ mindenképpen egy saját irányítású tárcánál szeretne látni. Ezt ugyanis - teszi hozzá Tamás Pál - Magyar Bálint, az NKTH asszisztálásával, nemegyszer afféle "házikasszaként" kezelte a köz- és a felsőoktatás területén adódott nehézségek leküzdésének finanszírozására. (Az alap működtetésével kapcsolatban az Állami Számvevőszék is komoly kritikákat fogalmazott meg tavalyi jelentésében. E szerint a pénzeknek csak mintegy 20 százaléka jutott a vállalatokhoz.)
Eközben - harmadik problémaként - máig hiányzik a hazai tudománypolitikai és kutatás-fejlesztési stratégia, amelynek egymással feleselő verzióit sem az MTA, sem az NKTH nem tudta elfogadtatni a kormány legfelső tudományirányítási szerveként funkcionáló, s ennek megfelelően a kormányfő által vezetett Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TTPK) döntés-előkészítő, tanácsadó és értékelő testületével, a 4T-nek nevezett Tudomány- és Technológiapolitikai, Versenyképességi Tanácsadó Testülettel. Ennek elnöke, a sajtóban a mostani vita során először megszólaló Somlyódy László lapunknak kiemelte: a viták egyik következménye a "levegőben lógó" TTPK helyének régóta tartó zavara. Nem kabinet, hogy a köztestületként működő MTA elnöke egyébként jogosan tagja lehessen, döntései nem kerülhetnek automatikusan a kormány elé, s nem épülhetnek be annak munkájába.
Igen súlyos probléma a 2004-es innovációs törvényt kiegészítő rendelkezések végrehajtásának elmaradása is. Ezek éppen azt tették volna lehetővé, amit Kóka János vagy éppen Szabó Csaba követel, hogy az egyetemek és az akadémiai intézetek könnyebben válthassák gyakorlati haszonra kutatási eredményeiket. Ez pedig jórészt az akadémiai kutatáson épp a gazdasági hasznosulást számon kérő NKTH felelőssége. A szóban forgó rendeletek híján egyetemeken, állami vagy akadémiai kutatóhelyeken vállalkozásokat, úgynevezett spin-off cégeket alapítani ma csak rendkívül bürokratikus módon lehet. Igaz, ebben a régi beidegzettségű közvagyoneszme védelme jegyében a Pénzügyminisztérium is ludas, ugyanis, ahogy Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke rámutatott, kincstári vagyonra gazdasági társaságot csak kivételes esetben lehet alapítani. Az MSZH többször jelezte is a szabadalmi eredményesség egyik gátjának számító hiányosságot, mégsem történt semmi. A hivatal elnöke szerint érdemes lenne megnézni, hány, külföldi kooperációban dolgozó akadémiai kutató adja be szabadalmát odakint. Valószínűleg jelentősen megugrana a hazai bejelentésekben valóban szerény hálózat találmányi statisztikája. A Szabadalmi Hivatal egy a héten megkötött szerződés keretében a rendeletmódosításokig is segíteni próbálja az Akadémiát, amikor kockázatitőke-társaságokkal karöltve iparjogvédelmi, szellemi vagyonértékelési továbbképzést nyújt a kutatóknak és intézeti menedzsereknek.
Az Akadémiánál persze ennél jóval több reformérzékenységre volna szükség, ám a sokat hangoztatott valódi változások hosszú idő óta váratnak magukra, pedig lehet, hogy a késlekedésre felfigyelt politika nyomására a végén már tűzoltásra lesz szükség. Az akadémikusi pótlékok és címek, no meg a külföldön is jól csengő MTA "brand" nevet (valószínűleg a maga számára is szívesen) megőrzendő kutatóintézeti hálózat megtartása fejében lehet, hogy egyes jogosítványokról le kellene mondaniuk. Az Akadémia politika mellett élvezett tanácsadói szerepét például az akadémiai testületek helyett a kutatóintézetek kaphatnák meg, ezzel is erősödhetne önigazgató, önjáró jellegük. Egy a francia CNRS-hez vagy a német Max Planck Intézetekhez hasonló nemzeti kutatóintézeti hálózat jöhetne létre az Akadémia égisze alatt, ám jelentős függetlenséggel, beszámolási kötelezettséggel a parlamentnek. Februárban a hat nagy természettudományi intézet már fel is állított egy bizottságot a változások kipuhatolására. Érdemes lenne egyetemi kutatók számára sabbatical jellegű, mondjuk egy-
egy könyv megírását célzó, egy évre szóló állásokat létesíteni az akadémiai intézetekben. Az egyetemi oktatási robotból meghatározott időre kikerülő szakemberek fizetését az MTA állná, eközben az egyetem is felvehet valakit az oktatásból kieső kolléga ideiglenes pótlására. - Ez a rendszer valószínűleg enyhíthetné az egyetemi-akadémiai feszültségeket - teszi hozzá Tamás Pál.
Persze a jelenlegi tervek szerint a gazdasági tárcánál maradó NKTH-nál is jelentős változásokra volna szükség. Elsősorban is a pályázatok átláthatóságának növelésére. Mert miközben a teljes magyar alapkutatás fő forrását jelentő OTKA mintegy hatmilliárd forintos alappal gazdálkodhat, a hivatalban erősen megkérdőjelezhető módon adtak többmilliárdos támogatásokat egyes projektekre. Az érintettek szerint például nem végezték el az első tízbe bekerült pályázók szabadalmainak értékelését, nem végeztek nyilvánosságra hozott gazdasági számításokat.
Az is több mint furcsa, hogy az épp az Amerikából visszatért Szabó Csabával fémjelzett pályázat 1,8 milliárdos szerződésének megkötése után néhány nappal az ipari partner Comgenex céget amerikaiaknak adták el, így a magyar adófizetők pénze egy külföldi vállalkozást segít.
A kijelölt miniszterelnök a közelmúltban találkozott a hazai tudományos élet jeleseivel, amit állítólag több, a K+F-ügyek tisztázását célzó összejövetel követne. Csakhogy közben már nyilvánosságra kerültek az új elosztási struktúra egyes elemei, a folyamat tehát hatástalaníthatja a miniszterelnök konszolidációs törekvéseit. Vagyis nagyjából ott vagyunk, ahol voltunk.
