Egyelőre aligha lehet pontosan megjósolni a kormányzati szerkezet változásainak irányát és mértékét - mondta lapunk kérdésére válaszolva dr. Lázár László, a Budapesti Corvinus Egyetem vezetéstudományi intézetének egyetemi adjunktusa. Bizonyosnak látja, hogy a kormányzati struktúra átalakítása egyszerre cél és eszköz: cél anynyiban, hogy általa is lehetővé válik a karcsúbb és hatékonyabb közigazgatás. Másfelől eszköz, amellyel vezetőként demonstrálni és kommunikálni is lehet erőt, felelősségtudatot és határozottságot. S eszköz mélyebb szinten is: a struktúra támogatja a mögöttes stratégiai célokat, az alrendszerszintű reformok megvalósítását.

Lázár úgy látja, hogy a tervbe vett struktúra munkaköröket, hatásköröket és ezzel felelősségeket telepít és súlyoz át: a minisztériumoktól számos feladat a "stratégiacsináló" szűkebb testületekhez kerül. Szintén egyértelműnek tűnik a centralizálási szándék, azaz a döntési jogok (újra)központosítása, a szervezeti párhuzamosságok mérséklése. Az új struktúraváltozás vezetési szempontból is magyarázható: radikális átalakítás szándéka esetén a decentralizáció lassítja a folyamatot, dinamikusabb lehet a szűkebb körű döntéshozatal.

A kormányzati szolgáltató központ szerepét értelmező kérdésünkre Lázár kifejtette, hogy ez a korszellemnek megfelelő kezdeményezés, mert a széttagolt, párhuzamos kapacitások leépítése mellett egy erre szakosodott, olcsóbb és átláthatóbb háttérszervezet nyújtja az alaptevékenységeket támogató szolgáltatásokat.

Az adjunktus szerint azonban nem lehet állítani, hogy minden rendben lenne. "Hiszen nem egyértelmű, hogy a működés folyamatában az új intézmények döntés-előkészítő és koordinatív szaktestületek lesznek-e, avagy informális döntéshozó fórumokká válnak, a minisztériumok szerepét tisztán az előkészítésre és a végrehajtásra korlátozva. Nem tűnik megoldottnak a szakterületeken átívelő - például fejlesztési - stratégiák megalkotásának és megvalósításának tartalmi öszszehangolása a Nemzeti Fejlesztési Tanács, illetve a másik oldalon létrehozandó államreform-bizottság és a miniszteri politikai kabinetek között. E megoldás magában hordozza a konfliktusok lehetőségét, ami persze, hangsúlyozza Lázár - korántsem biztos, hogy ellentétes a vezetői szándékokkal. Úgy látja, hogy nem világos az sem, hogy az új struktúra egymásra épülő szintjei között milyen hatásköri erővonalak húzódnak és hol. (T. Á.)

l A HVG legutóbbi számában Babus Endre interjút készített Verebélyi Imrével, Magyarország párizsi OECD-követével, aki 1994 és 1998 között közigazgatási kormánybiztosként dolgozott. Verebélyi az interjúban élesen bírálja a kormányzati struktúraátalakítást, illetve a közigazgatási reformot. Azt mondja: nem hisz abban, hogy anélkül meg lehet határozni egy kabinet létszámát, hogy látnánk az adott kormány programját. Szerencsés folyamatnak tartja ugyanakkor, hogy a világ számos államában a társadalom különböző szegmenseiből érkeznek a kormány élére a miniszterelnökök. A milliárdos cégvezetőkből lett kormányfők új szemléletet hozhatnak a közigazgatás könnyen megcsontosodó világába. A baj akkor kezdődik, ha egy ilyen vezető a közigazgatást mint saját vállalatát próbálja működtetni.