Néhány nappal korábban úgy fogalmazott, hogy személy szerint felkészültnek érzi magát, bár érzi a feladat megrendítő súlyát, s tudja, nincs sok ideje. Utólag nagy csöndje van e szavaknak, pedig akkor feltehetően csak politikai értelemben utalt a miniszterelnök az idő rövidségére.

Több mint kormányváltás vállalással fut most neki a ciklusnak Gyurcsány Ferenc, miközben a valóságban kevesebb volt, mint kormányváltás. A pártok maradtak a pályájukon, miközben Gyurcsány megy a sajátján. Egyszer már találkoztak. Akkor - 2004-ben - Gyurcsány teljesen váratlanul, kisbolygóként érkezve kilódította az MSZP glóbuszát az addigi pályáról. Azóta politikai nyerőszériában van: a kettős népszavazás az ő akarata szerint fejeződött be, a kormányzás filozófiája az ő elképzelései szerint alakult át, a választásokat az ő vezetésével nyerték meg.

És mégis: joggal érezheti úgy, hogy valójában csak most következik ő. A ciklus, ahol a saját maga által teremtett körülmények között politizálhat. Tiszta lappal kezdhet, miközben visz egy sor már elkezdett bekezdést. Csapatában ott van egykori kihívottja, Kiss Péter, a Gyurcsány előtti pártelit nagy szervezője, Szekeres Imre, az SZDSZ-szel folytatott viták szimbolikus alakja, Molnár Lajos, kulcspozícióban az egyszer már éppen általa leváltott Draskovics Tibor. A régi telefonszámokat is érdemes hát megtartani.

Gyurcsány szerint nem az a fontos ugyanis, hogy megvan-e a szám, hanem hogy érdemes-e felhívni. Azt ígéri, hogy nem lesz az. Megint olyan rendszerváltást ígér, ahol nem az embereket selejtezik le, hanem a rendszert. Ezt másfél évtizede félig sikerült megcsinálni. Most következne a másik fele: a közszolgálat. Ideértve a minisztereket is. Maradjanak: de a kezes, vagy éppen beszámíthatatlanul ellenséges parlamenti kontroll helyett belső színvallásra kényszerítve. Egy új kor képviselőiből álló csapat kontrollja alá vetve. A megfáradtnak mondott rendszerváltó elitet - vagy annak utóvédjeit - nem lecserélik - belső nyomáspróbának vetik alá.

Semmi nem kényszeríti erre a leendő kormányfőt. Inkább a maga feje után megy. Ha minden úgy történik, ahogy reméli, az uniós tízmilliárdokat nem nyeli el nyom nélkül az országgépezet, mást, másutt pedig a kapcsolati háló, direktebben szólva korrupció.

Ezt ígérte idáig is a politika, de legjobb esetben csak nem rontott a helyzeten. Gyurcsány fölforgatná. Ehhez óriási erő kell, amihez pedig átütő erőkoncentráció. A lényege szerint óvatoskodó és nyilvánosságpárti demokráciának szokatlanul nagy. Ez a rendszer arra épül, hogy a semmiből nem érkeznek megváltó gondolatok, az új embereknek, eszméknek végig kell menniük a beavatás kálváriáján. És Gyurcsány ezzel az ellenvetéssel szemben a jó szándékon túl szinte semmit nem tud felhozni. Csak saját politikai sorsát. Három év alatt a baloldalt szinte a nulláról indulva alakította át. Most a kormányzással és az állammal folytatná. A vállalkozás hitelét maga a kormányfő, illetve eddigi politikai pályája adja.

A tét ezzel azonos.