Pedig a sorozatban ötödik vb-ről hiányzó magyar csapat távollétében a meccsnézés hagyományosan erős motívumai közül az azonosulás szintje szükségképpen módosul. A Népszabadság megbízásából május elején készült 1200 fős országos felmérés szerint a vb iránti érdeklődés kisebb, mint négy évvel ezelőtt: akkor a férfiak körében másfélszer annyian mondták, mint az idén, hogy minden meccset megnéznek (Népszabadság, 2002. május 31). Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a futball egyébként is kevésbé érdekli az embereket, mint a legutóbbi világbajnokságot megelőző időszakban (az érdeklődés mértékét kifejező százfokú mutató értéke akkor 36 pont volt, az idén 27). Ennek minden bizonnyal legfontosabb eleme a magyar labdarúgás eljelentéktelenedése, de szerepet játszhat benne a nemzetközi látványfutball piacának túlkínálata is.

A vb mindezek ellenére kiemelkedő eseménye a sportág világának. A felnőtt lakosság nyolc százaléka úgy tervezi, hogy lehetőség szerint minden mérkőzést megtekint, további 14 százaléka pedig a meccsek többségét megnézi. A kettő együtt - bár 2002-höz képest kevesebb - több, mint a duplája annak, mint amennyien azt állítják, hogy nagyon érdeklődnek a játék iránt. A futballrajongók kilenctizede költözik a tévé elé, és a világbajnokság a "közepesen" érdeklődőknek is csaknem hattizedét (56 százalék) vonzza ennyire. Az esemény médiaértékét jelzi, hogy még azoknak a 14 százaléka is megnézi a meccsek többségét, akiket csak kicsit érdekel a labdarúgás, és az "igazán érdekes, fontos meccsek" közönsége ebben a körben héttizednyi (70 százalék).

A férfiak 35, a nők 10 százalékának van kedvenc válogatottja. A rajongók 84, a közepesen érdeklődők 51 százaléka szurkol valamelyik csapatnak, de még a kicsit érdeklődők körében is számottevő (22 százalék) azok aránya, akik nem teljesen elfogulatlanul követik a meccseket. A japán-dél-koreai vb előtt az érdeklődők kevésbé voltak elkötelezettek, vagyis egyre többen tudják többé-kevésbé érzelmileg kompenzálni a magyar csapat távolmaradásából eredő hiányt. A "szavazatok" nyolctizedén öt válogatott osztozik, de a brazilokat támogatják kiemelkedően a legtöbben. Egyébként is hagyományosan őket szeretik a legjobban, és a kedvencet szabadon választó szurkoló igyekszik jól járni: a vb-cím elnyerésére esélyesnek tartott országok listáján kimagaslik Brazília - annyian számítanak az ő végső sikerükre, mint amennyien az öszszes többi csapatéra. Saját szurkolóinak 82 százaléka szerint e dél-amerikai válogatott a legnagyobb esélyes. Egyébként a szurkolók csaknem fele (48 százalék) tartja kedvenc csapatát az igazi favoritnak. Négy éve lényegesen kiegyenlítettebbnek látszottak az erőviszonyok: a futball iránt nagyon érdeklődők körében az elsőszámú favorit és a harmadik között csupán 3 százalékpontot tett ki a különbség, míg az idén 47 pontot. A kimenet bizonytalansága pedig a sport egyik legfontosabb eleme, így az esélyek egyértelműsége - a magyar futball eltűnése és a túlkínálat mellett - szerepet játszhat az érdeklődés mérséklődésében.

Bár a futball igazi csapatsport, a tömegkommunikáció az egyéni hősöket emeli ki. Így nem is meglepő, hogy több embernek (32 százalék) van kedvenc játékosa, mint csapata. A magyarok három legkedvesebb labdarújója Ronaldinho, Beckham és Ronaldo.

Még azok közül is minden második számon tart ilyet, aki csak egy kicsit érdeklődik a sportág iránt. Így az sem meglepő, hogy személyes kedvenccé nem is feltétlenül a közvetlen sportteljesítmény révén válik egy játékos, ebben a körben a szavazatok 80 százalékán azonos arányban osztozik a hivatalosan is a világ legjobbjának választott Ronaldinho és az eredményesség tekintetében tőle elmaradó, de évek óta médiakedvenc Beckham. Ha a futballrajongókra szűkítjük a kört, a sorrend változatlan, de a három játékos közötti különbség lényegesen megnő. A három éllovas közül kettő állócsillag, de éppen az első helyen történt változás: négy éve Zidane volt a legnépszerűbb, az idén ő csupán az ötödik, de még így is megelőzi honfitársát, a jelenleg értékesebbnek tartott Henry-t.