Vagyis akinek van két hektárja, az ettől még nem támogatási jogalany. Termelni kell, pontosan elszámolva, regisztrálva. Lesz sírás és fogaknak csikorgatása. Utána meg lírázás a gazdák nemzetmegtartó erejéről, a vidék fennmaradásáról, a magyar föld szentségéről, meg ezer miegyébről. Amiről józan, rendszerben, az adófizetők millióiban gondolkodó felelős politikus - nem csak magyar, uniós bölcsekről is beszélünk - sem képes könnyen dönteni. Merthogy a szent vidékkel, azzal mi lesz.

Irdatlan pénz az Európai Unió költségvetésének 44,6 százaléka, amit a mezőgazdasági támogatásokra fordítanak. Ennek felhasználását ma már komor szemöldökkel nézi az osztrák kisboltos, az angol vendéglős vagy éppen a belga falusi könyvelő. Mert neki pusztán az alapján, hogy tevékenysége a vidékhez kötődik, nem jár támogatás. Rendszerváltás előtt áll az agrárium és a vidéktámogatási rendszer is. Baj lesz, ha így jobban érthető.

Nagy terhet vett a hátára az Európai Unió a magyar mezőgazdasággal. Rohammunkában, nagy nehezen az éppen regnáló kormányzat felépítette ugyan a támogatási pénzek felügyeletére szolgáló intézményi hátteret (formailag legalábbis), és valahogy rendezte a kötelezően átveendő gabonatermés ügyét is, ám a helyzet most legalábbis aggodalmas. Először is itt most heteken belül aratás jön. Biztosan nem lesz annyi szem, mint tavaly, de annyi biztosan, hogy gondokat okozhasson. Ráadás, hogy a járványok miatt földrészünkön legalábbis imbolyog az állattenyésztés. Európa képtelen felemészteni a fölösleget, az óceáni kikötőkbe pedig szinte tényleg fillérekért ömlik befelé a tengerentúli áru. (Viszont a belső termelésre kötelező felvásárlást ír elő a jelenlegi szabályozás.) Mindeközben egyre nő a közös költségvetés kiemelt kedvezményezettjeivel, az agrártámogatásokban részesülőkkel szembeni ellenérzés, mondván: ugyan miért van előjoga a megélhetéshez annak, akinek földje van? A kibővült EU a tíz, két éve felvett ország agrárkiadásait aligha állja már sokáig szó nélkül. A nagy befizetőknek fogytán a türelme.

A magyar agrárkormányzat nehéz helyzet előtt áll: meg kell majd magyaráznia, hogy az évenként elvileg bővülő támogatási keret - nem túlzás - százezrek számára miért lesz mégis a csökkenéssel egyenlő. Hogy az őstermelőség önmagában miért nem lesz jogalap adókedvezményekhez és földszerzési támogatásokhoz. Hogy járni jár, de nem jut.

Én most nem szívesen lennék földművelésügyi miniszter.