NFL: Irigyelt örökséget hagy a Liga legértékesebb játékosa

Az amerikai labdarúgó liga, a National Football League (NFL) júliusban távozó vezetőjét méltatja a brit Economist. A 65 éves Paul Tagliabue visszavonulása alkalmából a tekintélyes lap áttekinti az okokat, amelyek hosszú ideje biztosítják az NFL fölényét a versengő sportnagyhatalmakkal - mindenekelőtt az amerikai baseball, jéghoki és kosárlabda ligákkal - szemben. Az NFL liga egyike a világ leghatékonyabb kartelljeinek.

Az NFL-t 1989 óta irányító Tagliabue az Economist értékelése szerint sok szempontból a liga legértékesebb játékosa - bár sem futásban, sem védekező játékban, sem dobásban nem jeleskedik. A liga vezetőjének nem árt, ha segíti a szerencse, de szüksége van a kemény döntésképesség és a konszenzusteremtő képesség egyedülálló keverékére is. A ligába szerveződő sportklubok tulajdonosait együttműködésre kell bírnia a legfontosabb üzleti döntésekben, de ez az együttműködés nem mehet a csapatok közötti versengés rovására.

Az NFL sikere

A labdarúgó liga játékosai 1987 óta nem hirdettek sztrájkot - miközben mindhárom rivális liga kénytelen volt szembenézni a kilencvenes évek közepe óta a játékosok tiltakozó mozgalmaival.

Az NFL üzleti eredményei is verik riválisait. Az évi 6 milliárd dolláros csúcsbevétel mellett 1990 óta mérsékelten, mindössze évi 8 százalékot emelkedtek a játékosoknak kifizetett bérek - a másik három ligánál 12 és 16 százalék közötti az átlagos bérnövekedés.

A labdarúgás a legnépszerűbb és legnézettebb sportág Amerikában.

Egy átlagos futballcsapat piaci értéke 4-4 és félszerese bevételének, míg a rivális ligákban ez a szorzó csak 2,2-3 -szoros - olvasható az Economist összeállításában.

Kemény liga-szabályok

A siker legfőbb garanciája az Economist szerint, hogy az NFL 32 csapatának tulajdonosai bevételeik durván 70 százalékát (!) megosztják a liga töbi tagjával. Azt is kemény korlát szabja meg, hogy egy-egy csapat legfeljebb mekkora összeget költhet a játékosok bérére. Így képes tartósan versenyben maradni a liga minden tagja, akkor is, ha ellenfeleinél kevésbé fizetőképes helyi piacra támaszkodik. Emiatt a bajnokságban nyílt maradt a verseny. Minden szezon azt igazolja, hogy bármelyik csapat nyerhet bármelyik vasárnapi fordulóban.

Az amerikaifutball sajátosságai is a menedzsment kezére játszanak a bérkorlátok fenntartásában. Itt a játékosok sikeres bérharcát komolyan akadályozza, hogy ez a sport messze a legerőszakosabb a négy legnépszerűbb amerikai sportág között, ezért a játékosok átlagosan nem bírják négy évnél tovább a profi ligában. A sztárok viszonylag gyors cseréje viszont nehezíti a játékosok megszerveződését a ligával szemben.

Az NFL keményen kézben tartja a mérkőzések közvetítéseinek óriási üzletét is. Miközben a baseball,-kosárlabda,-vagy a hokiliga nagy klubjai maguknak kaparinthatták meg a New York-i és az ahhoz mérhető piacokat, az NFL egyetlen jogi személyként tárgyal az összes televízióval. A jelenlegi, 2011-ig érvényes szerződés évi 3,7 milliárd dollárt hoz a ligának, egy olyan alku eredményeként, amelyről az Economist megjegyezte: "Mr. Tagliabue művészien játszotta ki egymás ellen a tévéhálózatokat."

Kettészakadó ligák

Jól látható, hogy mire vezet, ha nem sikerül így szabályozni egy-egy sportliga működését. Az Economist Európa egyik legerősebb ligája, az angol kontinentális labdarúgó liga (Premier League) példájára hivatkozik, amely kemény bérkorlát és nagyvonalú bevételmegosztás hiányában képtelen megakadályozni néhány leggazdagabb tagjának tartós elszakadását a mezőnytől. Ennek pedig az a következménye, hogy a bajnokságot évről-évre ugyanazok a klubcsapatok uralják, miközben mások a csőd szélén táncolnak.

A többi liga természetesen igyekszik ellesni az NFL üzleti sikerének titkát. A baseball liga például a bevételek újraosztásának egy óvatosabb változatával próbálkozott, de nem tudta eléggé határozottan kiegyenlíteni a gazdag és a szegényebb csapatok közötti erőkülönbségeket. A jéghoki liga is új bérlimittel és a bevételek újraosztásával próbálkozott - a gazdag csapatok tulajdonosai azonban itt is meggátolták az igazán érdemi változásokat.

Los Angeles "nem fér be"


Az NFL vezetői a politikai alkudozást is művészi tökélyre fejlesztették - emeli ki az Economist. - A liga tudatosan alakítja úgy a folyamatokat, hogy Amerika leggazdagabb városai közül se mindegyik nevezhessen csapatot a National Football League bajnokságában. Amerika második legnagyobb városa, Los Angeles 1994 óta nem vehet részt az NFL-ben. Más metropoliszokkal alkudozva a liga emberei ezt gyilkos erejű érvként szegezhetik a városvezetőknek. Tanácsos komolyan venni az NFL figyelmeztetését, hogy a kimaradók sorsára juthatnak azok a városok, amelyek túl keményen alkudoznak.

Az Economist szerint Tagliabue utódjának is szól a tanulság: szép dolog a verseny, de jobban jársz, ha te írod a szabályokat...

(forrás: The Economist)

Paul Tagliabue (középen) itt még hivatalban - az idei Super Bowl XL-en Detroitban
Paul Tagliabue (középen) itt még hivatalban - az idei Super Bowl XL-en Detroitban
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.