A párt helyzetét ismerők és azt reálisan értékelők zöme - az elnök nagy ívű megnyilatkozásaival ellentétben - egy százalék körüli eredményre számított, a valóság azonban ezt a nem túlságosan optimista várakozást is alulmúlta. Ez az eredmény nem egyszerű választási vereség, hanem egy politikai irányvonal totális csődje.

A kelet-közép-európai országokban a rendszerváltás után hatalomra került politikai elitnek soha, sehol nem
volt, ma sem és a jövőben sem lesz "kedveltje" a kommunista párt. Ezen országokban az újjászerveződött kommunista szellemiségű pártok elté-
rő eredményességgel tevékenykednek, és ez nem kizárólag a hatalom ellenséges magatartásán múlik. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja pl. a 20 százalékos választási eredményének megfelelően az ország 200 tagú parlamentjében 41 fővel képviselteti magát.

A szóban forgó országok rendszerváltás előtti világának öröksége pozitívumaival és negatívumaival együtt kitörölhetetlenül benne van jelenlegi morális és gazdasági helyzetükben, közéletükben és mindenekelőtt a kort felnőttként megélt emberek gondolatvilágában.

A történelmi személyek igazán objektív értékelése csak a kortársak elhunyta után lehetséges. A kádári Magyarország és Kádár János megítélése ma igazán sokféle. Szerintem eddig Huszár Tibor Kádár-monográfiájának sikerült a témát a legreálisabban megközelítenie.

Kövér László főfideszes "velejéig romlott, képmutató és aljas rendszernek, hernyók és nyüvek világának" minősítette a korszakot. Aczél Endre, a rendszerváltás előtt is és ma is ismert vezető újságíró Kádárt "tragikus, ostoba hősnek" tekinti. Hitem szerint nem egyedül képviselem azt az álláspontot, hogy az adott történelmi körülmények között a Kádár által képviselt politikai irányvonal volt a legjobb, a legcélravezetőbb. Senki nem tagadhatja, hogy őt Keleten és Nyugaton is bizonyos fokú elismertség övezte, s a szocialista irányultságú országok között - fogalmazzunk szerényen - a jobbakhoz soroltak bennünket. Nyugati újságírók szerint ekkortájt mi voltunk a "legvidámabb barakk".

A rendszerváltás után az MSZMP néven újjászervezett kommunista párt vállalta a kádári örökséget. A törvény az MSZP-t minősítette utódpártnak, nekik ítélte a vagyont, a Munkáspárt lett az ideológiai-politikai örökös. Hogyan gazdálkodott a Thürmer Gyula vezette párt ezzel az örökséggel? Egyre rosszabbul. A választási eredmények: 1990-ben 3,68, 1994-ben 3,19, 1998-ban 3,95, 2002-ben 2,16, 2004-ben (az európai parlamenti választásokon) 1,83, 2006-ban 0,41 százalék.

Az elnököt körülvevő egyre kisebb csapat egyre jobban elherdálta a Kádártól örökölt bizalmi tőkét, sőt az elmúlt egy évben - különösen a választási kampányban - kifejezetten kompromittálta a kommunista nevet, eszmeiséget is. (A párt nevének megváltoztatása a választások előtt durva taktikai melléfogás volt.)

A legnagyobb hiba - ami szerintem Thürmer Gyula mostani politikai bukásához is vezetett - a kádári szellemiség sutba dobása volt. Kádár János mindig, mindenkinél kereste azokat a motívumokat, ami másokkal közös és részéről is vállalható volt. Ezt a legtömörebben az "aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszó fejezte ki. Az ő értelmezése és magyarázata szerint aki reggel bemegy a munkahelyére és elvégzi a napi feladatát, nem robbantgat, nem szervez összeesküvést, az objektíve velünk van. Thürmer utóbbi időben hangoztatott jelszava, miszerint "egyedül vagyunk erősek", gyökeresen hibás, szektás politika terméke.

A Munkáspárt számára ma is a legfontosabb kérdések közé tartozik az MSZP-hez való viszony. Az MSZP marxi értelemben nem baloldali párt, de a Fidesztől mindenképpen balra helyezkedik el. Az MSZP és a Munkáspárt viszonya soha nem volt felhőtlen, és ezért nem kizárólag a Munkáspárt felelős.

A Munkáspárt elnökének erőteljes és dühödt MSZP-ellenessége azonban a mostani kampányban minden eddigit felülmúlt. Eközben a jobboldali pártokat alig-alig bírálta, sőt esetenként fraternizált is velük.

Thürmer Gyula, ahol csak lehetett nyomatékosan hangsúlyozta a munkáspárti Központi Bizottság álláspontját, miszerint a párt tagjai és szimpatizánsai ne menjenek szavazni ott, ahol nincs munkáspárti jelölt. (A pártnak tizenegy területi listája és ötvenkét egyéni képviselőjelöltje volt.) A második forduló előtt az elnök javaslatára ezt az álláspontot a KB ismét megerősítette. Ez gyakorlatilag a jobboldal támogatását jelentette volna. Hogy a valóságban hányan hallgattak a KB-ra, nem tudjuk. Thürmer szerint sokan, szerintem kevesen.

Amikor még a Munkáspárt lapjának, a Szabadságnak a munkatársa voltam, többször készítettem interjút Thürmer Gyulával. Soha semmi olyat nem mondott, ami Kádár Jánost negatívan érintette volna. Az idő haladtával mégis egyre több olyan megnyilvánulást tapasztaltunk, amely a tőle való eltávolodást jelentette.

A kórházi privatizációról és a kettős állampolgárságról szóló együttes népszavazás előtt Pécsett kijelentette, hogy azért célszerű, ha a párttagság a kettős állampolgárság mellett voksol, mert a kérdés úgy van feltéve, hogy aki a kórházak állami kézben maradását akarja, annak igennel kell szavazni, s nehogy a párttagok összekeverjék, a kettős állampolgárságra is szavazzanak igennel. Ez az indoklás egy kommunista párt első emberétől több mint megdöbbentő. Durván sértegetett embereket. Dr. Jegesi Andreát, a kongresszus által választott etikai bizottság elnökét pl. azért marasztalta el, mert nem volt hajlandó frakciózónak bélyegezni azokat, akik a szervezeti szabályzat betartását követelték. Amiket Vajnai Attiláról állított, a Rajk-per szellemiségét idézte. Nem akarta észrevenni, hogy követőinek száma egyre csökken, szavainak, blöffjeinek már nincs hitele. A mostani választási kampány idején az utcai rendezvényeken már alig-alig voltak rá kíváncsiak az emberek.

A választások első fordulója utáni április 15-i KB-ülésen feltette a koronát eddigi tevékenységére. A kudarcért felelőssé tette az MSZP-t, a nemzetközi tőkét, a hazai hatalmat, a médiát, a pártellenzéket, saját pártjának tagságát, mindenekelőtt annak fegyelmezetlenségét. Ellenben egyetlen szóval sem említette az elnökség és a maga felelősségét. A párt választási politikáját - a súlyos kudarc ellenére - helyesnek tartotta.

Ez a vég. Mindazonáltal abban egyetértünk, amit a választások első fordulójának éjszakáján mondott, hogy ti. a kommunista pártot Magyarországon újjá kell szervezni. De hozzáteszem: ez kizárólag Thürmer Gyula nélkül lehetséges.

A kádári örökség elherdálójának mennie kell!