Értesülésünk szerint az SZDSZ-ben nem volt nagy támogatottsága az eddigi államtitkári rendszer megváltoztatásának. A kettős - közigazgatási, politikai - szereposztás felszámolásával ugyanis a miniszter mögötti második embernek közigazgatási tudással is kell rendelkeznie, egyszersmind köteles vállalni, hogy politikusként kezelik, akinek részt kell vennie a parlamenti ütésváltásokban is. A közigazgatási államtitkári státus megszűntével eltűnt a minisztériumok vezetéséből a politikai ciklusoktól független folyamatosságot képviselő köztisztviselő. Ez, úgy tudjuk, több olyan szakembert elbizonytalanított, aki egyébként kész lett volna vezető pozíciót vállalni, de függetlenségét is szeretné megőrizni.

Ami konkrétan az SZDSZ-t illeti, egyelőre csak keresik a jelölteket minisztériumaikba. Három esélyes is van, de a fenti kritériumoknak egyikőjük sem felel meg maradéktalanul, ezért befutásuk korántsem biztos. A gazdasági tárcánál Csepeli Györgyöt, az informatikai minisztérium eddigi politikai államtitkárát emlegetik várományosként, akinek a politikai szerepvállalással kapcsolatban nyilván nincsenek fenntartásai, ám hiányoznak a közigazgatási tapasztalatai. Az egészségügyi tárca jelöltjének, Badacsonyi Szabolcsnak van rutinja nagyobb apparátus irányításában, hiszen a Budai Gyermekkórház igazgatója, ám a politikai tapasztalata kevés. (Egyébként SZDSZ-es parlamenti képviselőjelölt volt.) Márpedig a reformok miatt várhatóan sok támadásnak kitett Molnár Lajos miniszter mellé könnyen lehet, hogy egy, az ütéseket állni képes politikusra lenne szükség. SZDSZ-hez köthető arcot látnának szívesen a liberálisok Persányi Miklós tárcájánál is, az újrázó környezetvédelmi miniszterrel szemben ugyanis az volt a fő kritika, hogy a területet a közvélemény nem kötötte a szabad demokratákhoz. Az itt emlegetett Csőzik László az SZDSZ ügyvivője, a párt zöldtagozatának elnöke, aki közigazgatási tapasztalatait legfeljebb Érd alpolgármestereként szerezhette.

Egy SZDSZ-es politikus szerint az lehet a megoldás, ha politikusokat ültetnek az államtitkári posztokra, az apparátus vezetését pedig a szakállamtitkárra bízzák. Ez lényegében az eddigi működési modell lenne. Más kérdés, hogy több ismert SZDSZ-es politikus nem szívesen szegődne el államtitkárként a mostani tárcavezetők mellé.

Több, a szocialisták által vezetett tárcánál inkább a második szint váratlan átpolitizáltsága okoz zavart, úgy tudjuk, hogy emiatt vált bizonytalanná Benedek András szerepvállalása az oktatási és kulturális minisztériumnál.