A borász elégtétele
Szájban tökéletes az egyensúly, ritkaság ilyen szép, teljesen érett szőlőből készült bort kóstolni. Testességét egy szoborszép atlétanőhöz hasonlítanám... Komplex, irgalmatlan nagy potenciállal."
Kortyolgatom Jekl Béla kadarkáját, s közben arról beszélgetek a lélegzetelállítóan gyönyörűséges bor 52 éves gazdájával, hogy Villányban könnyű is meg nehéz borásznak is lenni. Könnyű, mert a villányiak elsőként kötelezték el magukat a rendszerváltás utáni Magyarországon a minőségi bortermelés mellett. Ebből következik, hogy ennek a borvidéknek az imázsa a legjobb a kvalitásos nedűk kedvelői körében. Ezáltal a villányi borászoknak általában nincsenek értékesítési gondjaik. Abból a szempontból viszont nem könnyű a feltörekvő villányi termelők élete, hogy itt már nehéz kitűnni a sztárborászok közül.
Általános vélemény a szakmában, hogy legalább fél tucat villányi termelő érdemes lenne az Év borásza címre, ám ők mégsem nyerhetik el ezt a titulust. Ennek oka egyszerű: az elmúlt másfél évtizedben négy villányi - Bock József, Gere Attila, Polgár Zoltán és Tiffán Ede - is megkapta a megtisztelő címet. Villány - a vetélytársak szerint - túlnyerte magát. Mivel szükség van a többi borvidék menedzselésére is, a feltörekvő villányi borászoknak várniuk kell egy újabb győzelemre.
A hozzáértők szerint Jekl Béla az egyik, aki - a fenti okok miatt - évek óta kénytelen várni. A vörösboraival számos nagy nemzetközi borversenyen rangos díjakat - legutóbb egy bordeaux-i megméretésen arany- és ezüstérmet - nyerő vállalkozóról tudni kell, hogy pécsi családban nőtt fel, s a szőlőhöz a nagyapjától kapott kedvet. Elvégezte a kertészeti egyetemet, majd 1980-tól a villányi szőlészetben - ágazatvezetőként, illetve növényvédő szakmérnökkként - dolgozott. Az első saját szőlőjét 1983-ban telepítette, 800 négyszögölön oportót és zweigeltet termelt. Tizenegy éve vállalkozó, jelenleg hét hektáron gazdálkodik, évente 30-40 ezer palack bort küld a piacra.
Ülök Jekl Bélánál, kortyolgatom a mester kadarkáját, s hallgatom, mire büszke. Jelesül arra, hogy Villányban még ebben az évben életbe lép egy szigorú eredetvédelmi rendszer, aminek következtében a villányi borvidék újra példát mutat. 2006-tól ugyanis a villányi eredetvédett palackos borok vagy a classicus vagy a prémium kategóriába sorolódnak. A classicus esetében egy hektár szőlő nem adhat 90 hektoliternél több bort, míg a prémium kategória olyan dűlőkben terem, ahol hektáronként maximum 60 hektoliter bor terem. Ez az önkorlátozás az egyik alapja a minőség megőrzésének. A prémium kategória palackozása csak a villányi borvidéken, s annak 35 kilométeres körzetében történhet. (Ezzel meggátolható, hogy az ország távoli vidékein palackozott, bizonytalan eredetű borokra írhassák rá a jól csengő prémium jelzőt.) A csúcsminőségre igényt tartó borokat - úgynevezett vakkóstolással - egy szakmai bizottság minősíti majd. Aki nem vállalja a már említett mennyiségi önkorlátozást és a bizottsági minősítést, az nem írhatja rá a palack címkéjére, hogy milyenfajta szőlőből készült a bora. Ilyenkor a címkén csak annyi olvasható, hogy villányi vörös- vagy fehérbor.
Az eredetvédelmi rendszer kidolgozásának egyik élharcosa Jekl Béla volt. Amikor ez a harc 2003-ban elkezdődött, akkor Jekl a villányi borvidéket adó hat hegyközség egyikének, a nagyharsányinak az elnöki posztját töltötte be. Ebbéli minőségében képviselte saját hegyközségét a Villányi Borvidék Tanácsában, s Jekl volt e csúcsgrémium elnöke is. A tanács kétévi küzdelem után megalkotta az eredetvédelmi rendszert, ám akkor már nem Jekl volt a tanács első embere. Az történt ugyanis, hogy az eredetvédelemért folytatott harc során a nagyharsányi hegyközségben a termelők fellázadtak Jekl ellen, és leváltották őt. Ezáltal a hegyközség már nem Jeklt delegálta a borvidék tanácsába.
Jekl Béla szerint azok buktatták meg őt a hegyközségben, akik féltek a szigorú minőségi szabályoktól. A másik fél viszont úgy látja, hogy Jekl Béla még a már elfogadott eredetvédelmi rendszernél is szigorúbbat szeretett volna. Ez pedig elfogadhatatlan volt számukra.
- Akkor fájt, hogy megbuktattak, de végül elégtételt kaptam azzal, hogy egyáltalán bevezették az eredetvédelmet - mondja Jekl Béla, aki a birtokát szeretné néhány év alatt megduplázni. Annál nagyobbat viszont nem akar. Noha a borvidék nagymenőinek 30-50 hektárja van, ő beérné 15 hektárral.
- Ennyi tökéletesen eltart egy családot, miért kellene több? - néz rám kérdőn. - A nagyobb birtok több pénzt hoz, de a pénz nem minden. Nem ehetek meg két vacsorát.
Kortyolgatom Jekl Béla kadarkáját, és bólogatok. Már csak azért is, mert szeretnék minél többször találkozni az ő pincéjében izmosodó szoborszép atlétanővel.
