Szoknyás fuvar az érseki városban
Tamási Zoltán taxisofőrnek ugyanis már nemzetközi híre van. Nem csak a rutinja miatt, mivel csaknem húsz éve taxizik Kalocsán, hanem egyedülálló megjelenése és humora miatt is. Húszéves korában még süteménykirálynak hívták a ma negyvennégy éves férfit, mivel a környező települések vendéglátóhelyeire ő szállította ki a cukrásztermékeket. Aztán hirtelen kiugrott a süteménybizniszből és egy ezerkétszázas Ladával taxizni kezdett. Az éjszakában hamar megkedvelték az akkor még derékig érő hajú, fülbevalós, bőrnadrágos személyi fuvarost.
Teltek múltak az évek, Tamási Zoltán haja rövidebb lett, napjainkban pedig a Kojak-frizurát kedveli a legjobban. Néhány éve egyik ismerőse azzal tért haza a Maldiv-szigetekről, hogy ott minden férfi szoknyát hord és az bizony milyen kényelmes. Bizonyságul megajándékozta Tamási Zoltánt egy eredeti szigetbéli szoknyával. Sofőrünk nyomban fel is vette a térdig érő ruhaneműt, de a szűk szabása miatt nem érezte azt a híres maldivi kényelmet. Az ötlet azonban megragadta, ezért elhatározta, hogy varrat magának egy skót szoknyát, amely nem csak hosszabb, hanem bővebb és melegebb is, így sokkal tovább lehet használni a mi négy évszakos hazánkban.
Egy idős szabómester volt a kiválasztott a szoknya megvarrására, aki csak annyit kérdezett tőle a megrendeléskor: jól meggondolta-e ezt a dolgot. Mivel látta a vevő elszántságát, szó nélkül levette róla a méretet. Tamási Zoltán azt mondja: új öltözékében nagyon jól érezte magát, eltűnt a nadrág szorításának nyomasztó érzete, és számára addig ismeretlen szabadságérzés vett rajta erőt. Hozzátette: a pedagógus felesége persze nem így érzett, amikor meglátta, de két hét hallgatás után megbékélt a férje új hóbortjával.
Ma már hét szoknyából áll Tamási Zoltán kollekciója: a legtöbb az angol ruhaturkálók mélyéről került elő, de egy idős szabómestertől is kapott postán skótkockás anyagot, miután hallott a híres kalocsai szoknyás taxisról. Tamási Zoltán azt mondja: nem feltűnési viszketegségből jár tavasztól őszig szoknyában, hanem azért, mert így érzi jól magát, és őt már csak mindenki így ismeri és szereti Kalocsán.
