A szülők nehezen veszik tudomásul, hogy a gyermekük lelki bajainak éppen ők az okozói, mégpedig azzal, hogy nem foglalkoznak velük eleget - állítja a Budai Gyermekkórház neurológus főorvosa. Altmann Anna jellemző példaként említette azt az anyukát, akinek szokás szerint azt tanácsolta, hogy foglalkozzon többet, legalább naponta egy órát a gyerekkel, mire a szülő azt válaszolta, hogy "jó, majd elviszem magammal az edzőterembe". De a képtelennek tűnő, pedig nagyon is valóságos példák ezzel nem érnek véget: olyan kisfiú is akad a főorvosnő páciensei között, akiről sokan valószínűleg azt mondanák: nincs oka panaszra, hiszen mindene megvan. És valóban, márkás ruhában, mobiltelefonnal felszerelkezve érkezett a kezelésre, ahol egy rövid négyszemközti beszélgetés után kiderült: leginkább a család bejárónőjével érzi jól magát, a szülőknek ugyanis - "más, fontosabb elfoglaltságaik" miatt - nincs idejük foglalkozni vele.

Altmann Anna szerint ezek a példák nagyon is jellemzőek, s nem véletlen, hogy ma már egy-egy osztályban akár a gyerekek negyede-ötöde is állandó fejfájással küszködik. A szülők azonban nemhogy az apró, még a nagyobbacska jelzéseket is alig veszik észre - egyszerűbbnek látszik egy pirulával megoldani a dolgot, mint a gyerekre "áldozni" naponta egy órácskát.

Minderről annak kapcsán esett szó tegnap délután a budapesti Művészetek Palotájában, hogy a Mosoly Alapítvány szervezésében rendhagyó mandalakiállítás nyílt a kulturális központban: az alkotók olyan autisztikus, csökkent látású, tanulási zavaros gyerekek voltak, akiknek "eredeti" betegségük mellett a társadalom elutasító magatartását, azaz egy komoly pszichés terhet is fel kell dolgozniuk. Az alkotási folyamat az élményterápia része; s az alapítványnál hisznek abban, hogy minden gyerek zseni lehet valamiben, csak meg kell találni, hogy miben. Ezért is szerveznek fotószakköröket, filmezést vagy balettórákat a hátrányos helyzetű kicsiknek.