Május 30-án hajnalban, életének nyolcvanadik évében elhunyt C. Tóth Béla újságíró, a Népszabadság külpolitikai rovatának nyugdíjas munkatársa. Temetése június 8-án 12.30 órakor lesz az Óbudai temetőben.

Nagyon nagyot téved, aki azt hiszi, hogy az újságírás, újságkészítés csupa bravúr, stilárisan csillogó gondolatok-mondatok ragyogó tálalása az olvasó már-már irodalmi élvezetére. Persze nem árt, ha akad néhány ilyen Himalája-csúcs is egy-egy szerkesztőség topográfiájában, de hát nem ők a meghatározók.

C. Tóth Béla sem ilyen volt. Sokkalta fontosabb szerepet töltött be: az a nagy tudású szerző, tudósító, szerkesztő volt, akire a napi munka minden pillanatában számítani lehetett. 1960-ban került a Népszabadság külpolitikai rovatába, ahol meglehetősen szép pályát futott be. Volt prágai és bonni tudósító, volt rovatvezető-helyettes.

1984-ben agytrombózis érte, s bár egészsége valamelyest helyreállt, rokkantnyugdíjas lett, a mindennapi munkában részt venni már nem tudott.

Sokak hihetetlen nyugalmára emlékeznek. Arra a szerkesztői nyugalomra, amely akkor önti el az embert, ha valóban nagy a redakció káosza. Gyűjtögette a távirati iroda híreit, nagy ollóval illesztette egymáshoz az egymáshoz valót, küldte a nyomdába a kéziratot, s amikor eljött a lapzárta ideje, percek alatt betördelte az oldalakat.

Közben pedig mosolygott. Amúgy "cétóthbélásan." (F. R.)