Három évtized után debütál az új kereskedelmi törvény
Ha kereskedőket kérdezünk arról, mit tartanak a június elsején hatályba lépő új kereskedelmi törvény legnagyobb vívmányának, a legtöbben azt válaszolják: a tényt, hogy egyáltalán létezik. Szó se róla, az ágazatnak csaknem harminc évet kellett várnia a jogszabály megszületésére. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV törvény előtt ugyanis a belkereskedelemről szóló 1978-as törvény és annak módosításai szabták meg a hazai boltok működésének jogi kereteit.
A felfokozott várakozás ellenére a jogalkotó nem erőltette meg magát túlságosan. Az új jogszabály mindössze 12 paragrafusból áll. Ám még így sem sikerült mindenki számára elfogadható jogszabályt készíteni. Két érdekképviselet ugyanis az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Országos Kereskedelmi Szövetség csak a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó paragrafus, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) viszont az egész jogszabály megsemmisítését kérte a taláros testülettől. Ezek alapján elképzelhető, hogy a hamarosan hatályba lépő, régen várt törvényt már a közeljövőben módosítania kell az Országgyűlésnek.
Bármi történjék is, biztosra vehető, hogy a kereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges alapvető előírások változására nem kell számítani. Újdonság viszont, hogy a háromezer négyzetméteresnél nagyobb eladóterű boltok számára az önkormányzat csak a regionális fejlesztési tanácsok véleményének kikérése után adhat ki építési engedélyt. Földcsuszamlásszerű változásokat ez az előírás sem hoz, hiszen egyrészt a nagy alapterületű üzletek terjeszkedése a végéhez közeledik, másrészt az építési törvény szerint ilyen ügyekben eddig is ki kellett kérni a civil szervezetek véleményét. Ám ahogy a civilek, úgy a regionális fejlesztési tanácsok véleménye sem írhatja felül a helyhatóság döntését. Az egy-két üzletet működtető kisvállalkozások védelmére tehát ezután sem kötelezi törvény a hatóságokat.
Ha a kicsiket nem is, a vevőket és a munkavállalókat azért valamennyire legalább védelmébe veszi az új jogszabály. A boltos nem sértheti meg alkalmazottai személyiségi jogait, és nem akadályozhatja meg, hogy vevői beírjanak a vásárlók könyvébe. A vásárlónak lehetősége van az általa kiszemelt termék méretének, súlyának használhatóságának ellenőrzésére, a gyártó pedig - később meghatározott módon - ellenőrizheti, biztonságos-e a polcokon lévő áru.
A törvény vitája alatt főképpen a munkavállalói érdekképviseletek hallatták a hangjukat az üzletek nyitva tartásával kapcsolatban. A szakszervezetek azonban vereséget szenvedtek, mert a törvény a kereskedőkre bízza, meddig tartanak nyitva. Egyetlen korlátozás van csak a jogszabályban, hogy december 24-én délután kettőkor be kell zárniuk a boltoknak. Az éjszakai nyitva tartás rendjét a helyi önkormányzatok fogják rendeletben szabályozni. Ha egy bolt túl hangos, akkor a jegyzőnek joga van a nyitva tartás korlátozására.
Komoly vita folyt a törvényalkotás során arról is, mi módon lehet elejét venni a nagy tőkeerejű kiskereskedelmi vállalkozások beszállítókkal szembeni túlkapásainak. A hatályba lépő jogszabály meghatározza, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásnak az a cég tekinthető, amelyiknek a konszolidált nettó árbevétele meghaladja a 100 milliárd forintot vagy ha egyoldalúan előnyös alkupozícióban van beszállítóival szemben. A törvény kitér arra is, milyen módon élhet vissza a kereskedő piaci erőfölényével. Így például tilos a beszerzési ár alatti értékesítés, a beszállítók megkülönböztetése, a szerződéses feltételek utólagos módosítása vagy éppen a beszállítói listára való felkerülésért különféle díjak felszámítása. Nagy kérdés azonban, hogy ki fogja betartatni ezeket a játékszabályokat? A feladatra szívesen vállalkozott volna a földművelésügyi és a gazdasági tárca is, ám végül az új törvény magukra az érintettekre bízta az ítélkezést. Az előírás szerint a kereskedőknek az év végéig etikai kódexet kell készíteniük, amelyben lefektetik, hogyan lépnek fel a szabályokat megsértőkkel szemben.
A törvény számos feladatot ró a kormányra és a minisztériumokra is. A kabinetnek például majdnem tucatnyi végrehajtási rendeletet kellene megalkotnia, azonban ezek közül eddig egy sem jelent meg. Problémát azonban furcsa módon ez a késés sem okoz, hiszen a szóban forgó jogszabályok sem befolyásolják a kereskedők napi működését, a változtatások csak pontosító jellegűek lesznek.
Vita a szakmunkás-bérminimumról
Az új kereskedelemitörvény szerint sem változik a régi szabály, amely szerint az üzletben dolgozóknak szakképesítéssel kell rendelkezniük. Új előírás lesz viszont, hogy a szakképzetteknek az év második felétől kötelező kifizetni a januártól bevezetetett emelt összegű bérminimumot, a 68 900 forintot. Úgy tudjuk, a kereskedelmi érdekképviseletek - munkaadók és munkavállalók képviselői - előrehaladott tárgyalásokat folytatnak arról, hogy - némi ellentételezés fejében - kisebb összegű szakmunkás-minimálbérről egyezzenek meg. Az ország számos pontján működtetnek ugyanis olyan boltokat, amelyek nem tudják kigazdálkodni a magasabb összeget. Mindazonáltal a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete a törvény előkészítéséhez kapcsolódva felmérte az ágazat helyzetét, s arra a megállapításra jutott, hogy a hálózati dolgozók nem egészen 80 százaléka rendelkezik szakképesítéssel, s a szakképzettséggel nem rendelkezők 65 százaléka tölt be olyan munkakört, amely szakképzettséget igényel. Az, hogy a különböző üzlethálózatoknál szakképesítés nélküliek is munkát kapnak, azzal is magyarázható, hogy a kereskedelemben 2001-2002-ben jelentősen nőtt a munkahelyek száma, márpedig a hároméves szakmunkásképző iskolák nem bocsátanak ki tömegével szakképzett kereskedőket. Az ÁFÉSZ-nél megerősítették azt az információnkat, amely szerint úgynevezett "gyorstalpalókat" szerveznek, vagyis három hónapos tanfolyamokon avatják be a dolgozókat a szakma ismereteibe. Ugyanakkor az is előfordul, hogy - például a nagy áruházláncoknál - "átminősítik" az alkalmazottakat. (K. J. E.)
