Harács

Riasztó mértékű a pénzügyi bevételek erkölcstelen módszerekkel való növelésére irányuló kormányzati hajlam. Kitűnő példa erre az egymást követő kormányok hozzáállása a legális és a tiltott drogokhoz. Hatalmas összegeket pocsékolnak adóforintjainkból a - már világszerte is eredménytelennek bizonyult - drogháborúra, s bár a dohányzás csökkentésére már tettek lépéseket, az alkoholizmus ellen szinte semmit. Véletlen ez? Aligha.

Évek óta mutatnak elrettentő jeleneteket a televízión, ahogy mocskos vécékben emberi roncsok lövik be magukat a gyilkos szerrel. Arra nem emlékszem, hogy ordítozó részegeket, tüdőrákban elhunyt dohányosok elfeketedett tüdejét mutatták volna be, hangsúlyozva, hogy a legális drogok sokezerszeresen nagyobb károkat okoznak, s a fű szívásától még nem halt meg senki, a heroin-túladagolás pedig 25-35 halálesetet okoz évente. A "népbutító" propaganda hatásos: az emberek még mindig a marihuánát és a többi tiltott drogot tekinti a ránk leselkedő legnagyobb veszélynek!

A kérdés költői: nem képmutatás-e, hogy a fű szívásával kapcsolatban egészségünket oly meghatóan féltő kormányzatok semmit sem tettek azért, hogy betiltsák az alkohol fogyasztására buzdító, sajnálatosan hatásos televíziós reklámozást? Választ ne várjunk, az okokat ismerjük. Ezek morális züllöttségről, cinikus képmutatásról tanúskodnak. A legális drogok jövedéki adói milliárdokat juttatnak az államkasszába, ez pedig - remélhetőleg csak az új kormány beiktatásáig - fontosabb a honatyáknak, mint az ország egészsége!

Schedel Andor

Budapest

A bőrünkre megy

Sokan voltunk. De nagyon sokan lehettünk olyanok, akik bizony nem az elmúlt négy év felejthetetlen kormányzati teljesítménye miatt szavaztunk a koalíciós pártokra, hanem kizárólag azért, nehogy "amazok" Mikolástól, Semjénestől viszszajöjjenek. Tartottunk is attól, mi lesz, ha a kormánypártok győzelmüket korábbi ténykedésük visszaigazolásaként fogják értékelni.

Bár rövid távú memóriám már gyengül, arra azért emlékszem, hogy az ellenzéki oldal mindenfélével riogatott a választások előtt, amit koalíciós oldalról rendre visszautasítottak, aljas rágalomnak minősítettek. Aztán elkezdődtek a koalíciós tárgyalások. Egyre érdekesebb információk szivárogtak ki, amelyek közül jó néhányat alig egy hónappal korábban még bőszen visszautasítottak a későbbi győztesek. Tandíj az egyetemeken, igaz, "utólag behajtva". Áfaemelés. Nyereségadó-emelés, járulékemelés a munkavállalói oldalon. Húszszázalékos gázáremelés, "nulla" százalékos reálbér-növekedés, gyógyszeráremelés, ingatlanadó stb. A minap az illetékes egy ezekből összeállított 700 milliárdos csomagról beszélt az egyik rádióadón. Remek. A riporter kérdésére, miszerint milyen életszínvonal-visszaesést prognosztizálnak egy ilyen csomaghoz, s nem félnek-e ennek politikai következményeitől, igazán nagyvonalúan reagált: az országban 6 százalékos reálbér-növekedés van, csupán ebből "csippentenek le egy keveset, ezt a lakosság elfogadja".

A statisztika azonban csalóka dolog. Nejem munkahelyén öt év alatt egyszer volt ötszázalékos béremelés, nálunk pedig évek óta két-három százaléknyi bruttó béremelést adnak az egyéb juttatások folyamatos csökkentése, megvonása mellett. Mindketten alkalmazottak vagyunk, és gondolom, nem az egyedüliek, akik ebből a fene nagy jólétből, soha nem látott reáljövedelem-növekedésből az égvilágon semmit sem tapasztaltunk. Az ország átlagos 6 százalékos reálbér-növekedéséhez tehát az kell, hogy másutt, más munkahelyeken, más szektorokban rendre 10-15 százalékos béremelések is legyenek.

A régi-új kormányzat azonban úgy látszik, nem képes átlépni a saját árnyékát. A 700 milliárdra tervezett többletbevétel jelentős részét azoktól fogják bevasalni - bocsánat "lecsippenteni" -, akik rendre csak a sajtóból és a politikusi megnyilatkozásokból értesültek a jelentős jövedelemkiáramlásról. Azokkal fogják megfizettetni az elmúlt évek átlagos életszínvonal-növekedését, akik ebből nem tapasztaltak semmit sem, akik a rendszerváltás óta csak kárvallottai, vesztesei voltak minden "reformnak", "átalakításnak".

Sebes Andor

Budapest

Szívás vagy szabadság

Gyermekorvosként rendszeresen tapasztalom, hogy rengeteg kamaszkorú gimnazistát tesz tönkre pszichésen évente - memóriazavarokat, személyiségtorzulást okozva - a marihuána, ezért mélyen nem értek egyet ebben a kérdésben Révész Sándorral (Szívásszabadság, május 15.)

Kormányzati feladat lenne annak elérése, hogy a gyermekek ne juthassanak hozzá ehhez a veszélyes szerhez. Nem börtönbe kell őket zárni, de a terjesztést igenis gátolni kell, pl. diszkókban igazi razziázás szükséges, s ha találnak drogot, akkor azt a diszkót be kell záratni. Ha ezt elkezdenék, akkor az ilyen intézmények fenntartói partnerek lennének a drog elleni küzdelemben.

A marihuána legalizálása semmiképpen nem jöhet szóba. Az alkohollal való hasonlat nagyon sántít, hiszen annak kultúránkban évezredes hagyománya van, s a mértékletes alkoholfogyasztásnak nincs káros következménye. Egyébként ezen a területen is lehetne szigorítást bevezetni, pl. érvényt szerezni annak, hogy fiatalkorúak ne juthassanak alkoholhoz az üzletekben, illetve lehetségesnek tartom a szeszes italok forgalmazását speciális hálózaton keresztül, mint ahogy ez történik a skandináv államokban.

Dr. Arató András
gyermekorvos, egyetemi tanár

A doktor úr finoman szólva túloz. Ez nem is csoda, az orvos a gondokkal találkozik, ellenben nem találkozik, mert nincs miért, az alkalmi, mérsékelt drogfogyasztókkal, akik sokan vannak, akiket nem ér nagyobb károsodás, mint az alkalmi kocabagósokat, és akik mégis ki vannak téve a rendőri zaklatásnak, a büntetőjogi üldöztetésnek. Abban viszont, miként cikkemből is kiderült, egyetértünk, hogy a fiatalok védelme, a veszélyek és ártalmak csökkentése érdekében sokkal többet kell tenni, mint amennyit eddig tettünk. De nemcsak többet, mást is. Az a kérdés, hogy büntetni akarunk, vagy használni. A szakemberek túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a drogfogyasztás kriminalizálása sokkal többet árt, mint használ. Higgyünk nekik!

Révész Sándor