Abban a pillanatban, amikor megszületett a montenegrói függetlenségi referendum első, nem hivatalos eredménye, Alekszandar Karadjordjevics, azaz Sándor trónörökös (akit Szerbiában egyesek már szinte hivatalosan is királyi felségként emlegetnek) megszólította népét. Közölte: Szerbia és a nemzet számára az egyedüli üdvös megoldás, és az Európa felé vezető legegyenesebb út az alkotmányos monarchia visszaállítása. A királyság restaurálásának Szerbiában igen erős támogatói vannak. Még a milosevicsi éra kezdetén megalakult a Koronatanács, és tagjai között olyan nevezetességek is szerepelnek, mint az ország határain túl (Magyarországon) is elismert drámaíró, Dusan Kovacsevics, azután a mostani szerb elnök, Borisz Tadics akadémikus édesapja, Ljubivoje Tadics meg Matija Becskovics montenegrói (uniópárti) koszorús költő. A Karadjordjevics-dinasztia trónra juttatását szorgalmazza Vuk Draskovics, a kormánykoalícióban levő Szerb Megújhodási Mozgalom vezére, az immár tárca és állam nélkül maradt "szövetségi" külügyminiszter is.

A trónig és az alkotmányos monarchia kikiáltásáig vezető út sokkalta simább lehet, mint Szerbia bármelyik égető problémájának megoldása - mondják még avatott jogászok is. Két irányból is elérhető: vagy kétharmados többséggel megszavazza a parlament, vagy egyszerűen hatálytalanítják a második világháború utáni első (titói) kormány döntését, amellyel megerősítették a királyi család száműzetését. Akad azért egy-két de... is. Mi lesz, ha a korábban regnáló, és a szerb fejedelemséget, majd királyságot megalapító Obrenovics-dinasztia valamelyik tagja is aspirál a trónra? Vagy ha ismét felbukkan az a "králjevics", akit még Vojiszlav Seselj csetnik vajda kutatott fel több mint egy évtizede Spanyolországban, és aki - mint mondták - az orosz cári családdal is rokonságban állt?

S mi lesz akkor, ha Szerbia polgári érzelmű lakossága ellenérzéssel fogadja a restaurációt? Vagy ha az EU-ban is felszalad egy-két szemöldök? Miután a szerb trónörökös éppen a minap találta kijelenteni, hogy Bosznia határai semmiképpen sem tekinthetők véglegesnek.

Túl ezen: Bulgáriában és Romániában is a rendszerváltozás utáni bizonytalanság erősítette föl egy időre a királyság utáni nosztalgiákat. Ha így nézzük, Szerbiában a bizonytalanság még nagyobb és hosszabb, mint az említett két országban. Egy keserűen önironikus belgrádi vicc szerint a királyság visszaállításának kétségtelen előnye, hogy nem a viszonylag gyakran megválasztott államfőket kell időközönként agyonlövögetni, és a merényletek után nem kell új választás az örökléshez...

Újvidék, 2006. május 30.