"Nemzetközi" autonómiát kínál Belgrád Koszovónak
Jóval erején fölül kellene teljesítenie a szerb kormánynak, ha igazán kezelni akarná a maga előtt görgetett problémákat. Belgrád épp ezekben a napokban kénytelen túltenni magát a Montenegróval közös állam gondján, amely - ha csak Szerbián múlt volna - még sokáig gyötörné mind a helyi lakosságot, mind a vezető európai politikusokat. Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök az utolsó pillanatig mindent elkövetett, hogy meghiúsítsa Milo Djukanovicsék önállósulását, sőt még most sem gratulált a "kistestvér" függetlenségéhez. Pedig Montenegróban tegnap lejárt az utolsó felszólamlási határidő is, és azt az eddig kézzel-lábban hadakozó önállóság-ellenes, Belgrád-párti ellentábor már néma beletörődéssel hagyta elmúlni.
Ennél is keményebb fa vár a szerb kormány fejszéjére Koszovóban. Montenegró esetében legalább voltak szövetségesei a belgrádi politikának, s ha végül alulmaradtak is, a vereséget területvesztés nélkül úszta meg Szerbia, legfeljebb az Adriától került messzebb. Koszovóban (ma is szívesen nevezik még a szerbség bölcsőjének) viszont szövetséges nincs, a szerb kisebbség még az 1999-et megelőző fénykorában is csak elenyésző kisebbségnek számított az albánok tengerében. A végkifejletet illetően nehezen hihető, hogy az évtizedekig sanyargatott albánok beletörődnének Belgrád akár csak légies fennhatóságába.
Ezért is látszik kényszercselekvésnek a Kostunica-kabinet "készülése" a koszovói ideiglenes kormányzattal való "érdemi" tárgyalásra. A szerb kormány tegnap, miután hónapokig halogatta a konkrét tárgyalásai pozíciók kidolgozását, húsz évre autonómiát ígér a hajdani tartománynak, s azon belül még törvényhozási hatalmat is. Mindezt az ENSZ "nemzetközileg" garantálná a koszovói albánoknak. Belgrád cserébe "csak" annyit kér, hogy engedjék meg neki a koszovói határ ellenőrzését és a külügyek intézését. Az ott élő szerb kisebbség számára nemcsak elvárja, de egyenesen megköveteli a lehető legnagyobb mértékű pozitív diszkrimináció alkalmazását. Belgrád azzal is riogatja a nagyhatalmi döntéshozókat, hogy Koszovó önálló államisága "veszélyes folyamatokat indítana el". Az albánok szerint pont fordítva: az elszakadás tisztázná a viszonyokat, és megnyugtatná a kedélyeket.
Ha a szerb kormány elvárását nem koronázná siker, Szerbiából jókora darabot lekanyarítanának a koszovói albánok. S aztán még a Szerbia legdélibb, Koszovóval határos három járásában élő albán kisebbségnek, továbbá az egyik oldalon Szerbiába, a másikon Montenegróba nyúló Szandzsák tartomány muzulmán többségű lakosságának is lehetnek hasonló tervei. A Szerbiában élő albánok persze pisszenni sem tudnak a Koszovó határára telepített erős katonai és rendőri egységektől. A magukat bosnyáknak nevező muzulmánok viszont hangosan követelik jogaikat. Korábban autonómiát kértek, ma már azt emlegetik, hogy ők is referendumot fognak tartani az elszakadásról.
A Vajdaságban a függetlenséget senki nem emlegeti már, a nagy fokú, törvényhozói jogkörrel is járó autonómiát azonban továbbra is céljuknak tekintik a helyi politikai erők.
A nemzetközi döntéshozók - akik csak vonakodva nyugodtak bele Montenegró kiválásába is - egyöntetűen ellenzik, hogy akár Bosznia szerb része "csatlakozzon az anyaországhoz", akár a megmaradt Szerbia tovább csonkuljon. A boszniai szerbek is fel-felvetik ugyanis, hogy népszavazást tartanak a muzulmánokkal és horvátokkal névleg közös államszövetség felmondásáról.
Belgrádi sajtójelentések szerint egyébként Ollie Rehn, az Európai Unió bővítési biztosa tegnap a szerb fővárosban fölszólította Szerbiát és Montenegrót a "bársonyos szétválásra". A stabilizációs és társulási szerződés tárgyalásait Brüsszel azonban csak akkor folytatja Belgráddal, ha a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladics boszniai szerb tábornok a hágai törvényszék elé kerül.
