A mélyreható reformok már az alagútban vannak: a metrófelújítás keretében Demszky G. jelenlegi és leendő (ezt egyébként nem értem, de mindegy) főpolgármester keményen föllép a peront lemorzsázva briósozó dekadens elemek ellen. Ki a pékségekkel a metróból végre! Mi más zavarná jobban a kutyaszarban úszó, dugókban fuldokló főváros nyugalmát, mint az elektromos kemencében melegedő mirelit leveles tészták illata, a csámcsogás meg a morzsa?

Egyébként, a mirelit leveles tészta betiltása akár progreszszív intézkedés is lehetne, nemcsak azért, mert szívesen benne lennék egy pogácsaellenes pogromban vagy egy kisebbfajta kakaóscsiga-holokausztban, hanem mert egy átfogó és mélyreható gasztronómiai reform ráférne a városra, sőt az országra. Időnként szoktam ezen ceterum censeózni magamban, ha éppen belefutok a magyar vendéglátás valamely különösen undorító válságjelenségébe, és hát havonta belefutok. Szóval a mirelit leveles tészta elleni hadjárattal egy időben meg kéne indítani a szabadcsapatokat minden olyan, a Főzelékfalónál és a McDonald'snál magasabb osztályba sorolt étterem ellen, amely hulladék húsokból, például csirkegyári Frankenstein-baromfi-alkatrészekből készít ételnek nevezett tápanyagot. Na, az rendszerváltás lenne vagy micsoda, országreform, egy szebb jövő ígérete, arra lehetne építkezni, öt-tíz éven belül például lehetne újra magyar konyha, amire annyira nagyon büszkék vagyunk, pedig gyakorlatilag nem is létezik, legalábbis a vendég számára láthatóan (érezhetően) nem, de amíg a tévében is azt látjuk az ilyen meg olyan bajnoknak hirdetett (valójában totális vizesnyolcas) séfektől, hogy mindenféle zöldségszobrokkal és ravasz mártásokkal próbálják fogyaszthatóvá tenni a per definitionem fogyaszthatatlan alapanyagokat (gyári csirkét, pulykamellet, busát, hecket, lazactörzset), addig ugye miről beszélünk, az egész csak kecskelankasztás, semmi más.