Felháborodás Cannes-ban - Politika és rossz ízlés
A film a múlt század húszas éveiben játszódik, az írek angolok ellen folytatott szabadságharca alatt. A történetet két testvér szemszögéből látjuk, akik először együtt harcolnak, majd a békekötés után elválnak útjaik. Egyikük feladja a harcot, míg a másik saját életénél is fontosabbnak tartja az ír nép szabadságát. Loach az ismert fegyveres csoport, az IRA megszületését próbálja lenyomni a néző torkán, amit a kritika unalmas és didaktikus történelemleckének titulált. Több hazai forgalmazó szakembere szerint a mű hazánkban bemutathatatlan, óriási bukás lenne.
A zsűri fődíján is sokan elképedtek. A francia Bruno Dumont Flandres című, kissé lila mozija egyórányi falusi idillből vált át egy képzeletbeli háborúba (Irak?), és az ott elkövetett embertelenségek feldolgozhatóságának kérdéskörét elemezgeti.
Mivel a franciaországi mustrán a politikai mondanivaló sokszor fontosabb, mint egy-egy film konkrét esztétikai minősége, nem meglepő, ha botrányszagú művet ismernek el. Hasonlóan alakult két évvel ezelőtt is, amikor Michael Moore Bush-ellenes propagandafilmje vitte el az Arany Pálmát. Akkor ez a díj valóban nagyot szólt, most azonban kérdés, hogy a már nagyon sokszor filmre vitt IRA vagy egy képzeletbeli háború morális boncolgatása - ami szintén nem unikum - mennyire elégíti ki a napjainkban éppen Cannes-ra irányuló érdeklődést.
A szakma által leginkább esélyesnek tartott mexikói Alejandro Gonzalez Inarritu a filmszemle idei nagy vesztese, bár a rendezői díjat megkapta: Bábel című alkotása egyetemes emberi problémát, a kommunikációképtelenséget veti fel - ráadásul kitűnő film. Hiába beszélünk akár egy nyelvet, sokszor ez is kevés, legyen ez bárhol a világon - Mexikóban, Marokkóban vagy Japánban. Inarritu üzenete hátborzongató, hősei, akik ártatlan átlagemberek, komoly bajba jutnak - sorsukkal mutatja be, hogy milyen törékeny is az élet. "Elég egy véletlen, hogy az általunk fölépített világ egy csapásra megváltozzon, összeomoljon. Ezek azok a pillanatok, amikor belátjuk, mennyire fontosak az érzelmek, hogy szeressük a másikat" - árulta el lapunknak a rendező.
A szintén Arany Pálma-esélyes spanyol mestert, Pedro Almodóvart végül a forgatókönyv kategóriában ismerte el a zsűri. Érdekesség, hogy az általában személyre szóló színészi alakításokat kiemelő legjobb női főszereplőnek járó díjat a Visszatérés című drámájának összes női szereplője - Penélope Cruz, Carmen Maura, Lola Duenas, Chus Lampreave, Yohana Cobo és Blanca Portillo - kapta. Ez talán nem is meglepő, miután Penélope Cruz a Népszabadságnak elmondta: több mint három hónapig intenzíven próbált velük Almodóvar, mielőtt rögzítette volna a jeleneteket. Mindenesetre a Hollywoodban már-már teljesen elfásult Cruz ismét a csúcson van.
Az idei mustra leghangosabb politikai botránya kísérte Rachid Bouchareb A dicsőség napjai című háborús eposzát. Főszereplői a francia film legnagyobb muszlim színészegyéniségei: Jamel Debbouze, Samy Naceri, Sami Bouajila, Roschdy Zem. Hogy egy kakukktojás is legyen, a született francia Bernard Blancannal közösen osztoznak a legjobb férfialakításért járó elismerésen. A film nagy nemzetközi kritikai sikert ért el, többen ezt a mozit is fődíjra esélyesnek tartották.
Ritka, hogy első filmes alkotó bekerüljön a cannes-i versenybe. A skót Andrea Arnoldnak ez sikerült, sőt még a zsűri különdíját is elhozta a Red Road című, dogmahangulatban forgatott pszichológiai thrillerével.
A magyar résztvevők sem tértek haza üres kézzel: Kocsis Ágnes megosztott harmadik díjat kapott a filmfőiskolás alkotások versenyében, azaz a Cinefoundation szekcióban. A két másik hazai versenyző, Pálfi György és Hajdu Szabolcs filmjeit, a Taxidermiát és a Fehér tenyeret nagy sikerrel vetítették a Croisette-en, de a díjakról lemaradtak.
