Törökre fogták
Mert a szünet utáni szakasz második periódusában - miután ismét egyenlített a Sopron - az addig kedélyes nézők kizárólag a játékvezetővel foglalkoztak, Törökre fogva, hogy odalett a mulatságuk.
Nem mondom, a mérkőzés bírája hozott néhány furcsa ítéletet, ám a legkülönösebb döntése a Fehérvárnak kedvezett, hiszen Sitku egyszerűen hanyatt esett az ötösön, mégis tizenegyest rúghatott: e képtelen büntetővel vezetett 1-0-ra a hazai csapat... Amely aztán gyorsan elrendezhette volna a meccset a történtektől érthetően bódult ellenféllel szemben, de Csizmadia és Dajics hiába jutott túl nemegyszer a soproniak kiváltképp ingatag bal oldali játékosain, a támadásbefejezések - az ekkor még általános derű ellenére - elszomorítóak voltak. Majd a sokáig csak tántorgó nyugat-magyarországiak szöglethez jutottak a 38. percben, s bár Costisor fejese még visszajött a felső lécről, a következő pillanatban kiderült, hogy a soproni Bagoly világosban is éber (1-1).
A megnyertnek tetsző találkozó kimenetele egyszeriben kétségessé, a Fehérvár pedig a második félidőben még pontatlanabbá vált, mert vetélytársát a döntetlen egyáltalán nem nyomasztotta, ellenben a vendéglátók tudták: ha nem győznek, semmiképp sem lehetnek bajnokok. Ráadásul a változatlanul "Vidinek" becézett csapat - noha az itthoni mezőnyből valósággal kirí azzal, hogy látszik rajta edzői elképzelés, továbbá szándék a megvalósításra a labdarúgók részéről - a legkevesebbet akkor tudja felmutatni, ha a rivális védekezik, ilyenkor ugyanis szó szerint futballozni kellene a helyzetek kialakításához, de ehhez nincs meg a keret. A mind nehézkesebb "játék" közben átmeneti megkönnyebbülést jelentett a fehérváriak számára, hogy Vincze szöglete után Sitku a hálóba gyötörte a labdát - nem vagyok biztos benne, hogy előzőleg Rabóczki kapust nem akadályozták szabálytalanul -, ám néhány perccel később Cotan elbukott a 16-oson belül, és Törökről már mindenki tudta: ha valaki esik, ő fúj. A tizenegyest Horváth András belőtte (2-2), s a hajrában a fehérváriaknak tizenegy masszőr is kevés lett volna, hogy kimenjen belőlük a görcs. Bár Farkas megpróbált még egy büntetőt elérni a játékvezetőnél, majd a 92. percben Kuttor a mérkőzés legszebb megoldásával jelentkezett - Rabóczki kalandozását kihasználva, húsz méterről prímán rúgta meg a labdát, de az húsz centivel fölé ment -, a kerti partinak indult találkozót ötezer dühös ember zúgása zárta.
Lehet akármilyen gyönge napjaink magyar futballja: nehéz a bajnokságtól búcsút venni...
FEHÉRVÁR-SOPRON
2-2 (1-1)
Székesfehérvár, 5000 néző. Jv.: Török.
Fehérvár: Tudor - Csizmadia, Kuttor, Koller, Vincze - Bozsics (Farkas, 61.), Dvéri, Schwarcz, Lattenstein (Horváth F., 65.) - Dajics (Nagy, 82.), Sitku.
Sopron: Rabóczki - Ibric, Bagoly, Costisor, Munteanu - Demjén, Csontos, Horváth A., Ivancsics - Feczesin (Legoza, 73.), Cotan (Fleischhacker, 85.).
Gól: Sitku (11., és 62., az első tizenegyesből), Bagoly (38.), Horváth A. (70., tizenegyesből).
