Berlin még mindig biztonságos városnak számít. Nyitott tetővel parkolnak a kabriók, senkinek sem jut eszébe késsel felhasogatni az üléseket vagy teleszórni szeméttel - mintegy tiltakozva a társadalmi egyenlőtlenség ellen. A vandálok főbb célpontjai a vasútállomások és a metrómegállók, a közlekedési járművek, ahol tavaly több mint 5 millió eurónyi kárt okoztak.

A berlini közlekedési vállalat, a BVG nemrég kikísérletezte, hogy mennyi ideig marad "érintetlen" egy 20 ezer euróból felújított villamos: a járművet tíz nap (!) után ki kellett vonni a forgalomból. A graffitizők műveinek eltűntetése az épülekről pedig évente 50 millió euróba kerül.

Az ifjú vandálok nem kímélik saját iskoláikat sem. Az igazgató kétségbeesett, az iskola bezárását követelő levele nyomán elhíresült Rütli iskola ablakaiból időnként székek és asztalok repültek az utcára, de a mellékhelyiségek mindenütt neuralgikus pontnak számítanak. Egy alsó-szászországi iskolában 10 eurócent a vécéhasználati díj: a befolyó összegből renoválják a mellékhelyiségeket és fizetnek egy vécés nénit.

Az iskolában sikertelen, sokszor külföldi fiataloknak képzettség híján munkára sincs esélyük. Nem ritka, hogy olyan családokból származnak, ahol a második-harmadik generáció él szociális segélyből, soha senki sem dolgozott. Frusztrációjukat töréssel-zúzással vezetik le. Az iskola, az állam és a család tehetetlenségét látva most a civil szféra tesz kísérletetet a megszelídítésükkel: Berlinben a nyáron tréninget szerveznek 10-16 éves, főként bevándorló családból származó fiataloknak az erőszak kezelésére, a társadalmi szabályok tiszteletben tartására. A trénereket 18-24 éves, egykori vandálok közül válogatják ki. Hátha rájuk jobban hallgatnak.