Ki, kivel, mikor, miért...
"Ez most nagyon vicces, mert szerintem nekem ismernem kéne nagyon téged. Több közös ismerősünk van. K., aki majdnem megcsinálta a lakásotokat, majd A., aki nagyon jó haverom, meg az Isti. Miért nem ismerlek személyesen? Vagy miért nincs rólad jobb kép, hogy tényleg ki vagy, annyira csúnya nem lehetsz!"
Ezt a levelet a napokban kaptam a www.iwiw.hu internetes oldalon, azóta is kétségbeesetten töprengek azon, hogy ki lehet K., és mit akart a lakásunktól, A.-t ismerem, de Istiről fogalmam sincs. Viszont a levél írójával, Pálmával, egyszer, valóban találkoztam.
Kis habozás után felvettem az ismerőseim közé, és ezzel 348-ra nőtt a számuk - igen messze vagyok az "ezresektől". Biztos az a baj, hogy még mindig szelektálok, valami minimális kötődést azért megpróbálok kicsikarni azokból, akik klikkelnek rám.
Ha nem is a legelső körben, de nem sokkal a kezdetek után lettem tagja a WiW közösségének, még 2002-ben. Meghívót családon belülről kaptam, regisztrálás után pedig azt láttam, hogy jobbára a fővárosi "alternatív" értelmiség tagjai veszik számba itt a kapcsolatrendszerüket. Valódi melroseplace-érzés volt ez az internetes oldal - a huszonéves amerikai fiatalok életéről szóló szappanoperában a forgatókönyvírók előbb-utóbb mindenkit, mindenkivel összehoztak -, azaz rácsodálkozás arra, hogy valójában egy első pillantásra idegennek tűnő emberhez milyen könnyen el lehet jutni egy vagy két ismerősön keresztül. Ez volt talán a legérdekesebb szolgáltatása a társasági hálózatnak, a közös ismerősök megtekintése, és az úgynevezett legrövidebb út felvázolása valakihez.
Akkoriban persze az "ismerős" szót még valódi értelmében használtuk, olyan személyt jelentett, akivel többször váltottunk már szót élőben is, és esély volt rá, hogy összefutunk még párszor az életben.
A következő évek ebben a szolid körben teltek, tavaly őszszel aztán üzent nekem a gépház, hogy változások lesznek. És hirtelen mintha több ezer meghívót szórt volna szét valaki, özönleni kezdtek az új tagok a technikai okokból immár iWiW-re keresztelt oldalra. Egyre több lett a "függőben lévő kapcsolatom", naponta többször is benéztem, alig győztem adminisztrálni az újabb és újabb ismerőseimet, bevallom, olykor már elvesztettem a fonalat, és következetlenné váltam. Volt, hogy levélben próbáltam tisztázni, honnan is kellene emlékeznem az illetőre, és volt, hogy laza csuklómozdulattal bárkit visszaigazoltam - ha most végignézek a közel három és félszáz ismerősömön, akkor legjobb indulattal is azt kell megállapítanom, hogy a kétharmadukhoz van valami közöm, a többiekkel épp csak összefutottam, de inkább csak hallottam róluk, vagy ők hallottak már valahol rólam. Előfordult persze olyan is, hogy heteken át tartottam magam, és nem jelöltem ismerősnek a fénykép nélkül ismeretlennek tűnő, ismerősömnek jelentkezőt. Aki erre valószínűleg jól megsértődött, mert viszszavonta magát.
Két nappal később aztán véletlenül kiderült, hogy látásból mégis, tényleg - egy épületben dolgozunk, köszönünk egymásnak, csak épp a nevét nem tudtam, az adatlapja meg hiányos volt, nem tüntette fel, például a munkahelyét...
Az ilyen esetekből okulva, egy-egy elutasítás, azaz nem tudomásul vevés esetén nagyon eltöprengek, inkább levelet küldök, rákérdezek. Ami persze legalább olyan kínos bír lenni, hiszen ha ő tud emlékezni rám, akkor én miért nem? Aki azonban csak ismerősvadász, tapasztalataim szerint a határozott fellépésre azonnal eltűnik.
A találatok szerzése, azaz minél több ismerős felhalmozása, felmutatása ugyanis nagy népi játékká vált, amióta szélesre tárta kapuit az iWiW. Egyesek mindenféle jeleket - #, x, $, stb. - biggyesztenek a nevük elé, csak hogy feltűnően értelmezhetetlenül legelőre, és ne rendes ábécé sorrendbe, a tömegbe rendezze őket be a gép.
Vannak, akik boldog boldogtalant az ismerőseik közé erőszakolnak, férfiak például rajongó lányokról mesélnek, akik ezt írják: "Olyan szimpi vagy a fotódon, felvennél az ismerőseid közé?" De az ismerőseim körében előfordult az is, hogy egy azonos vezetéknevű ifjú hölgy elhunyt apját pótolandó jelentkezett be egy negyvenes úrnál.
Nyilvánvaló, hogy a hírességeket nehéz lepipálni, még a szigorúan szelektáló Vágó Istvánnak is több mint ezer ismerőse van, Demszky Gábor pedig már 1623 jegyzett baráttal dicsekedhet, a csúcstartók egyike azonban kétségtelenül Csonka Pici lehet, aki 4188 "ismerős" találatot számol.
Egy szó, mint száz, az utóbbi hónapokban trendi lett az iWiW-en jelen lenni. És ez bizonyos szempontból - de az átlagos napi több százezres látogatószámot, és több tízmilliós oldalletöltést tekintve is, mint a negyedik leglátogatottabb magyar weboldal - a magyar internet forradalmi jelenségeként értelmezhető. A világháló eleinte ugyanis a látszatra, vagyis névtelen kapcsolódásra épített, bárki úgy gondolhatta, és kipróbálhatta, hogy ha álnév, és visszafejthetetlen e-mail-cím mögé rejtőzik, akkor szabadon szörfözhet, legyen szó keresésről, vagy szexrandiról akár.
Az iWiW viszont nyílt színvallásra kényszerít, másképp nem is működik, mint hogy mindenki saját nevén, valós adataival regisztrál. Ezt úgy is nevezhetnénk a netes tanulási tanfolyamban, mint felelősségteljes magatartás.
Ami a bája, az a hátulütője is sokak szerint azonban. Mert ezt a hatalmas - legalább 600 ezresre becsült - adatbázis, sokféle spekulációra adhat alkalmat. A Belügyminisztérium például arra hívta fel a netet saját népszerűsítésére használó állami vezetők figyelmét, hogy a szervezett bűnözői körök is saját céljaikra használhatják fel az iWiW-en tárolt információkat, a Nemzetbiztonsági Hivatal pedig megjegyezte: a portálon kiadott kényes adatok az egész állományra veszélyt jelentenek. Az iWiW tehát korlátlan lehetőségeket biztosít a "meghatározott szempontból érdekes személyek felkutatására". Az adatvédelmi biztos hozzátette: minden adat, amely egyszer felkerült a netre, örökre ott marad.
Az iWiW-en tehát névvel visszakereshető bárki apróhirdetése, fórumos hozzászólása, feltérképezhető kapcsolatrendszere, a közös projektek címszó alatt láthatóan listázzák a szex iránt érdeklődőket, sőt adott esetben állítólag fejvadász cégek is itt ellenőrzik például, hogy nem barátkozik-e valaki netán a konkurenciával.
Ami engem illet, valóban elcsábulok néha, és bele-belepillantok ismerősök, ismerősök ismerősei és ismeretlenek életébe - sokan képtárakat tesznek fel esküvőstül barátostul, feleségestül, utazásról, sőt pár hónapos gyerekeknek is készülnek manapság már külön lapok.
Az elmúlt négy évben öt meghívót küldtem, egy ismerősöm halt meg, egy a tulajdonosváltás miatt tiltakozásul törölte magát, egyet pedig személyes okok miatt én iktattam ki.
Kicsit bele is keveredtem: két napja legnagyobb meglepetésemre az egyetemem jelölt be ugyanis ismerősként, mint férfi - elvégre Szent István névre hallgat -, de belőle is már kettő van, egykori hallgatókat gyűjtő konkurensként feltüntetve.
Tök kicsi a világ - írta Pálma, megköszönve visszaigazolásomat.
l A wiw alapötlete külföldről származik, és eredetileg olyan internetes enciklopédiát jelöl, ahol általunk ismert emberek életrajzát tekinthetjük meg. Hétköznapi barátok épp úgy feltűnnek itt, mint politikusok, művészek, sportolók, cégvezetők, és médiasztárok. Az oldal kiötlői úgy gondolkodtak: a posztmodern információs társadalomban szövevényes közösségek jönnek létre, ezeken belül pedig két tetszőleges személy között öt lépésen belül biztosan létrehozható kapcsolat. A magyar változat 2002-es megalkotása Várady Zsolt webfejlesztő, és néhány további huszonéves fiatalember nevéhez fűződik, akik ez év tavaszán egymilliárd forintért adták el az oldalt teljes adatbázisával, azaz 640 ezer regisztrált felhasználóval és 35 millió kapcsolattal a T-Online-nak.
