Cannes imádja a politikát
A helyi média mindent meg is tett a film beharangozása érdekében - talán túl sokat is, nagyon magas igények mezőnyébe űzve a filmet. Többen már előre elkönyvelték Sofia Coppola Arany Pálmáját. Ezek után igazi hidegzuhanyként pfujolva ért véget a szakmának és a nemzetközi sajtónak tartott vetítés. A francia kollégák elfogultságából ad ízelítőt, hogy míg a nem francia kritikusok katasztrofális tévedésnek, ők remekműnek nevezték a filmet. A vetítést követő sajtótájékoztatón Sofia Coppola nem tűnt elkeseredettnek. Sőt, mint mondta, jobban örül az erőteljes közönségreakciónak, mint egy langyos fogadtatásnak.
Cannes imádja a politikát, sokszor ez elég is ahhoz, hogy egy gyengébb, ám fontos kérdést feszegető mű bekerüljön a programba. Ilyen Nanni Moretti A kajmán című melodrámája egy lecsúszott szélsőbaloldali producerről, aki nem tud Berlusconiról filmet készíteni.
A politikai érdeklődésre is számítva sztrájkolnak a cseh pavilon munkatársai, mert a cseh parlament a napokban elutasította a benyújtott filmtörvényt. Bezárták a cannes-i kirendeltséget, és kiírták, hogy a miniszterelnök, valamint a parlament halálra ítélte nemzeti filmiparukat. Talán nem alaptalanul állítják, amit állítanak. Néhány nappal ezelőtt ugyanitt a prágai Barrandov-stúdió tartott tájékoztatót legújabb fejlesztéseiről - ez az intézmény ma már csakis a tengerentúli szuperprodukciók kiszolgálásával foglalkozik.
A legnagyobb port a Croisette-en idén egy "belügy" kavarta fel: Rachid Bouchareb Indigénes (A dicsőség napjai) című epikus műve a második világháborúban harcoló algériai és marokkói franciák tragikus sorsát mutatja be. A filmet megelőzte a híre, ugyanis francia filmként nem fért volna be a versenybe, de mint koprodukció, algériai színekben indulhatott. A baloldali újságírók már a fesztivál eleje óta botrányról beszélnek, mert a mű alkotói francia állampolgárok. Igaz, bevándorlók gyermekei. De az Indigénes éppen arról szól, hogy a színes bőrű katonák nem voltak egyenlők a franciákkal a hadseregben. Azaz egy olyan országért harcoltak és haltak meg, amely nem becsülte őket. Ráadásul ezt sikerült egy régimódi, ám tisztességesen elkészített, jó filmben bemutatni.
- Nincs egy perc megállásom se, vetítésről vetítésre rohanok - mondta lapunknak Kocsis Ágnes, akinek Vírus című rövidfilmje a Cinefoundation, Friss levegőt! című egész estés munkája pedig a Rendezők kéthetében mutatkozott be. Óriási eredmény, hogy utóbbit megvásárolta egy nagy nemzetközi forgalmazó-ügynökség. Az utcán felismerik, meg-megállítják, gratulálnak neki.
Telt ház mellett mutatkozott be tegnap Hajdu Szabolcs a Fehér tenyérrel a Hilton hotel vetítőjében. Nagy volt az érdeklődés az előadást követő sajtóbeszélgetés iránt is. Ezen a rendező és a főszereplő, Hajdu Zoltán Miklós hosszan sztorizott a jelenlévőknek. Számos kérdés a film képi világát és a vágást is érintette. Abban nagy volt a két testvér között az egyetértés, hogy ezt a mozit csakis ketten együtt - a tapasztalt sportoló és az érzékeny művész - tudták elkészíteni.
l Többen, újságírók, filmes szakemberek kisebb közvélemény-
kutatást végeztünk. A szaklapok osztályzatait is figyelembe véve kiderül, hogy az Arany Pálmára a mexikói Alejandro Gonzalez Inarritut tartják a legesélyesebbnek, de még a spanyol Pedro Almodóvar és a török Nuri Bilge Ceylan is beleszólhat a fődíj sorsába.
