Az SZDSZ miniszterjelöltjei nem tartoznak a párt meghatározó személyiségei közé. Politológus szakra jelentkezőket biztosan meg lehetne fogni azzal, hogy melyik világnézeti csoportosulás tagja Persányi Miklós vagy Molnár Lajos. (Kóka János mentőkérdés lehet.)

Fokozza a megértés nehézségeit az a logikai bukfencsorozat, amelynek végén a három kiválasztott felállhatott meghajolni.

Az, hogy Magyar Bálint nem lesz miniszter, a tavalyi, rosszul sikerült érettségi után már eldőlt, bár önmagában az még nem rendítette volna meg. Magyar az előző ciklusban lendületes reformsorozatot indított be az alsó tagozatos osztályozástilalomtól a kétszintű érettségin át az egyetemek irányító testületeinek átalakításáig. Ő aztán tényleg szembement az elittel, amely persze nem olyan befolyásos, mint a Molnár Lajos-féle egészségügyé. Ütközéssorozatát most még eredmények nem legalizálhatják. Csak a hibátlanság, a támadhatatlanság adhatta volna meg a tanulókat mind szabadabb helyzetekbe hozó átalakítás politikai tekintélyét. Ez a lehetőség szállt el néhány kínos üggyel, majd végképp az érettségivel.

A koalíció elfogadta Magyar további programját, a személyét nem. Mondván: a reformok kárára mehet a változások elindítója.

Egészen addig bólogathatunk erre az érvelésre, amíg rá nem emeljük tekintetünket Molnár Lajosra. Itt minden fordítva van, mint Magyarnál. Az SZDSZ egészségügyi programjának lelkét, a több- biztosítós versenymodellt hibernálták, a programot megtestesítő személyiséget viszont beemelik a kormányba. Ahol, mint emlékezetes, a szakmával sűrűn koccanó Magyar Bálintnak nincs helye.

Ehhez képest: Molnár Lajos azt mondta két éve a sokat idézett Financial Times-cikkben, hogy "az orvosok tartják fenn a kiszipolyozó rendszert. A reformok útjában előjogaikra féltékeny, hálapénzre pályázó orvosok állnak. Bizonyos vizsgálatok magas beosztású orvosok féltékenyen őrzött előjogai, és ezeknek a használata tipikus hálapénzforrás. A mellékhelyiségek pedig mocsokban állnak."

Ezek után a Magyar Orvosi Kamara etikai eljárást indított ellene. Egyébként pedig a Szent István Kórház éléről a fővárosi MSZP a Fidesszel összefogva távolította el. Nos, ha Magyar Bálinttal szemben a konfliktustelítettség az egyik kifogás, akkor komoly politikai zsonglőrmutatvány úgy előhúzni a kalapból Molnárt, mintha közvetlenül a békegalamb-reptetés előtt állnánk.

Komolyabban: Magyar Bálint nagy formátumú politikai pályafutás, igencsak kreatív miniszteri ciklus után kénytelen elvonulni, Molnár Lajos pedig megannyi meghurcoltatás és programvereség után magasztosul a bársonyszékbe. A csere ugyanakkor logikai rendbe is illeszkedik: az MSZP a legkomolyabb politikai erőit szólítja a kormányba, az SZDSZ inkább szakmai embereket.

Senki nem gondolhatja, hogy a kormány-összeállításon számon kérhető egy matematikai levezetés tisztasága, de ez most a másik véglet: már-már literatúrai izgalmakat ígér, hogy mi jön ki a különös összeállítású szereplőgárda történetéből. Magunk megnyugtatására álljon itt a záróidézet is Molnár Lajostól: "Akkor lesz valódi változás az egészségügyben, ha a közvélemény nyomása ellensúlyozza a szűk orvoselit magatartását, amikor a betegek elégedetlensége rákényszeríti a politikusokat, hogy valódi változást hozzanak."