"A vizsgálatok egészen meglepő adatokat mutatnak azzal kapcsolatban, miként vált szét az emberféle útja legközelebbi rokonaitól, a csimpánzféléktől, hogy önálló fejlődési utat járjon be. Valami nagyon is szokatlan dolog történt a szétválás folyamatában" - mondta el David Reich, a kutatást vezető professzor. Elméletben a kutatók eddig is gyanították, hogy egyes génterületeink idősebbek más génterületeinknél, vagyis az idősebbek "történeti" gyökerei még a szétválás előtti, közös ősök idejéig nyúlnak vissza, de most először sikerült a gyakorlatban is feltérképezni ezeket, és megállapítani pontos korukat. Ennek kapcsán mindjárt három meglepő dologra derült fény: az egyes génterületek között akár 4 millió év korkülönbség is lehet, ez pedig jóval több, mint amit elméletben feltételeztek; a legfiatalabb génterületek jóval fiatalabbak, mint azt eddig vélték: 6,3 millió évesnél nem öregebbek, de valószínűbb, hogy "csak" 5,4 millió évesek; az anyai ágon öröklődő X-kromoszóma 1,2 millió évvel fiatalabb, mint a 22 autoszomális (nem nemi) kromoszómánk.

Az eddig előkerült legidősebb emberféle csontmaradvány a Toumainak elnevezett Sahelanthropus tchadensis. Ennek korát a kutatók mind ez idáig 6,5-7,4 millió évesre becsülték, és egyértelműnek látszott, hogy a csimpánzféléktől eltérő fejlődési utat bejáró ember egyik korai őse. "Lehetséges, hogy Toumai fiatalabb, mint azt eddig feltételezték, de az is előfordulhat - bármilyen döbbenetes is -, hogy a kormeghatározás pontos volt, és Toumai egyszerűen megelőzte az ember és a csimpánz második, immár végleges szétválását" - mondta el Nick Patterson, a kutatócsoport egyik tagja. Vagyis Toumai annak a társaságnak a tagja, aki önálló fejlődési útra lépett, de leszármazottai újra keveredtek a csimpánzokkal, majd később mégis csak szétvált az ember és a csimpánz útja.

A Toumai csontmaradványon felfedezhető emberféle antropológiai jegyek arra is utalhatnak, hogy a csimpánz és az ember fejlődési útjának szétválása valójában egy nagyon hosszú és bonyolult folyamat volt, amelyet a két faj közötti keveredési szakaszok tarkítottak. A kutatók most a következőképpen rekonstruálják a történteket: a csimpánzféle és az emberféle fejlődési útja 10 millió éve vált ketté. Mintegy 4 millió éven át egymástól független, saját fejlődési úton formálódott a két faj. Ekkor azonban történt valami, aminek hatására a két faj, az emberféle és a csimpánzféle keveredett egymással, ebből a keveredésből "hibrid" utódok születtek, vagyis olyan egyedek, amelyek mind a két faj antropológiai jegyeit magukon hordozták. Ez a keveredési folyamat azonban rövid ideig tartott, s a két faj útja immár végleg elvált egymástól, hogy az egyikből évmilliók alatt a mai ember, a másikból pedig a csimpánz fejlődjön ki.

Tény, hogy összevetve a csimpánzok és majmok génállományát, vannak olyan gének, amelyek annyira különbözőek a két fajnál, hogy kizárnak mindenféle keveredést legalább 10 millió évre visszamenően, ám akadnak olyan gének is, amelyek nem különülnek el ennyire, ezek esetében lehetséges, hogy az utolsó keveredés 6,3 millió éve ment végbe.

A két faj különös "válási" folyamatára utal az X-kromoszóma (a két nemi kromoszóma közül az egyik) fiatal kora is. A faji keveredés nyilván a nemi kromoszómán hagyta a legmarkánsabb nyomot, ezért ez őrzi az utolsó keveredési szakaszt és ezért ez a legfiatalabb kromoszómánk.

A növényvilágban a szétválás utáni újrakeveredés általánosan megfigyelhető jelenség, de az állatvilágban ennek nem sok nyoma akad.

Az új elméletnek máris vannak vitatói. Különösen azt kérdőjelezik meg, miként képzelhető el az, hogy a már két lábon járó Toumai egy főként a fákon élő csimpánzfélével keveredjen.

Toumai rekonstrukciója