Ha az ellenzék támogatása hiányában a kétharmados törvényeket nem lehetne módosítani, a kormányfő feles törvényekkel próbálná végrehajtani a közigazgatás átalakítását, de a valódi reformhoz elengedhetetlen az ellenzék.

Nézzük, mit tehet önállóan a kormány. A hatalommegosztás alkotmányos elvéből adódóan az állam intézményrendszerének kialakítása alapvetően kormányzati kompetencia. A kormányzati igazgatás átfogó korszerűsítése tehát elsősorban szándék kérdése. A miniszterelnök ráadásul szerencsés helyzetben van, mert azt jelölheti a kormányba, aki elfogadja az esetleg a saját tárcája hatásköreit is csorbító karcsúsítást. (Korábban a hasonló törekvések nem kis részben a miniszterek ellenállása miatt buktak el.) Az egyes területi kormányhivatalok összevonása, azok székhelyének és illetékességi területének meghatározása többnyire akár kormányrendelettel is megoldható, a jelenlegi mintegy ötven dekoncentrált szerv, és sok száz területi hivatal számának radikális csökkentésének így nincs akadálya. Vagyis: ahhoz, hogy meghatározzák, hol működik mezőgazdasági hivatal, KSH-igazgatóság, tisztiorvosi szolgálat, környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság, vámparancsnokság, nem kell ellenzéki támogatás. Ugyanez igaz a területfejlesztés szervezeti rendszerére is.

Nézzük, mi az, ami semmiképpen nem megy az ellenzék nélkül. Valójában az önkormányzatok, illetve az egyenruhások és az őket felügyelő tárcák ügyeiben kell önmérsékletet tanúsítania a kormánynak, mert e területeken a jelentősebb átszervezésekhez - például a rendőrség irányításának más minisztérium hatáskörébe utalásához - kétharmados törvényeket kellene módosítani. Értelemszerűen a megyei főkapitányságokat sem lehet fölszámolni.

A regionális választott önkormányzatok létrehozásához - és a képviselők számának csökkentéséhez - az alkotmányt és kétharmados törvények sorát kell módosítani. E nélkül nincs választott régió, ezért azokhoz az állam feladatokat sem delegálhat. A kistérségi társulások esetében hasonló a helyzet: az ellenzék támogatása nélkül társulási kényszert előírni, illetve kötelező kistérségi feladatokat meghatározni nem lehetne.

A közszolgáltatásokért felelős intézményrendszer tekintetében árnyaltabb a kép, mert ezek egy részének átszervezését a kormány saját hatáskörben - illetve az egyszerű parlamenti többséggel - is kezdeményezheti.

Nem vonhat el ugyanakkor feladatokat az önkormányzatoktól, így például az alapfokú közoktatás vagy az egészségügyi alapellátás olyan kötelező települési feladat, amelynek ellátását a költségvetésből akkor is finanszírozni kell, ha azt helyben igen nagy költségráfordítás mellett tudják csak ellátni. Hatalmi szóval iskolát sem lehet összevonni. Nem tilos azonban - a költségvetési törvényben meghatározott alapnormatíván túl - többet juttatni oda, ahol az oktatásról kistérségi keretekben gondoskodnak.