Törésvonalak a civilek közt
Az MMTE 1974-ben, 200 taggal alakult meg, a jelenlegi taglétszám megközelíti a 10 ezer főt. A hatalmas szerveződésen belül a konkrét természetmegőrzési és madárvédelmi munka helyi csoportokban (HCS) zajlik, ezek a csoportok azonban nem önálló jogi személyek. Ezzel a felállással az MMTE kivételnek számít a magyar mezőnyben, hiszen a többi nagy létszámú szervezet önálló jogi személyiségű csoportok szövetségeként, erős, de a madarászokénál kisebb központi befolyással működik.
Az egyesület 2005 tavaszán megválasztott elnöksége a szervezet május közepi közgyűlésén lemondott, miután a küldöttek nem fogadták el a testület éves jelentését. A dokumentum - amely nemrég került föl a Zöldpók hálózat madaras levelezőlistájára - maga is "dinoszaurusznak" nevezi a pénzügyi és személyzeti problémákkal küszködő egyesületet, amelyet jelen formájában a kipusztulás réme fenyeget. A jelentésben többek között jogszerűtlenül eladott ingatlanról, végkielégítéssel elküldött, majd kis híján visszavett ügyvezetőről, és öszszességében egy, a működésképtelenség határára sodródott szervezetről lehet olvasni, meg egy olyan elnökségről, amely megpróbált úrrá lenni ezeken a problémákon, de eddig kevés sikerrel. Halmos Gergő természetvédelmi igazgató szerint a tagság ezt a sodródást elégelte meg, a vezetőségváltás pedig egyértelműen generációváltást is jelent: az új tagok egy kivételével a harmincas korosztályhoz tartoznak.
A jelentés amúgy korrektül összefoglalja a mostani helyzethez vezető, a zöldszférában másutt is tapasztalható gondokat. Túlzott a centralizáció, a mintegy 40 alkalmazott díjazása felemészti a források jelentős részét (emiatt érdekkonfliktus alakul ki a választott elnökség és a saját egzisztenciájukkal törődő titkársági munkatársak, illetve a központ és a HCS-ok között), elválnak egymástól az egyesület hosszú távú szempontjai és az alkalmazottak napi érdekei. Így az egyesület "nem a szakmai munkát végző HCS-ok működtetését, hanem a titkársági alkalmazottak rendszeres fizetését helyezi előtérbe" - áll az elnökségi beszámolóban.
Hogy az új elnökség, illetve a már korábban megfogalmazott átszervezési koncepció (a HCS-ok "származtatott jogi személlyé" alakítása) segít-e megoldani a problémákat, ma még nem tudható. Azt viszont az MMTE esete is jól mutatja, hogy a kívülről szinte egységesnek tűnő zöld mozgalmat, illetve annak szervezeteit többféle érdekvonal tördeli. Móra Vera, a többek között a zöldek szervezetfejlesztését segítő Ökotárs Alapítvány igazgatóhelyettese szerint az utóbbi két-három évben markánsan megmutatkozik például a "régi" és az "új" szervezetek (utóbbira például a Védegylet, a Zöld Fiatalok vagy a Rügyecskék a példa), illetve az egyes szervezeteken belüli, eltérő szemléletű nemzedékek jelentkezése. A szakértő mindezt pozitív fejleménynek tartja, többek közt amiatt, hogy az "újak", illetve a "fiatalok" jelentkezése nyomán változóban van a környezetvédelem szektorális megközelítése, és olyan új témák is porondra kerülnek a zöldügy kapcsán, mint a tudatos és az etikus vásárlás, a foglalkoztatás vagy a szegénység.
Ugyanakkor a zöldek tevékenységét - legalábbis a törvényességi vizsgálatukat 2004-ben elvégző Legfőbb Ügyészség szerint - egyfajta demokratikus deficit is jellemzi: gyakori például, hogy az alapszabály nem fogalmaz meg összeférhetetlenségi szabályokat, nem köti fegyelmi eljárás lefolytatásához a kizárást, nem rögzíti a vezető testületek összehívására, az ülések nyilvánosságára, a döntéshozatalra vonatkozó előírásokat - egyszóval teret ad némi önkényességnek.
