Igaz, az sem, hogy ne lenne, csupán néhány erdőügyi agrárszervezet jelentetett meg a napokban egy felhívást, mely szerette volna megszüntetni a - gyaníthatóan a természetvédelmi "szabadrablásban" akadályköveket állító - zöldminisztériumot. Amire persze a környezetvédő csoportok is megszólaltak, felszólítva a tárca önállóságának megőrzésére, sőt megerősítésére.

Most itt tartunk, de koalíciós körökből több információnk nincs, az egyezkedő pártok ugyanis csaknem minden minisztériumról kiszivárogtattak már valamit, ámde a környezetügy, úgy tűnik, egyiküknek sem fontos (mint ahogy a kormányprogramnak sem ismerjük a környezetvédelmi elemeit). A tárcát eddig birtokló párt, az SZDSZ nem nagyon harcol az ügyért, pedig szakértő zöldminisztere, elődeivel, sőt pártbeli minisztertársaival ellentétben sem kapott sok bírálatot tevékenységéért (igaz, a napokban Fodor Gábor miniszteri esélyeiről terjednek a hírek). De az MSZP sem nyilvánította ki ez irányú óhaját, bár így a végső osztozkodásnál a maradékelv és az erősebb joga, esetleg a pártkatonák elhelyezése dönt majd. Ez pedig mindenképp sajnálatos, mi több, elavult szemléletet sugall a környezetet kiemelten kezelő Európai Unió felé. Ha pedig a kormányzatilag idetartozó vízügyet vesszük, egy sikeresen levezényelt árvíz után politikailag is káros a vízgazdálkodási kérdéseket maradékként kezelni. Mert ami biztos nem marad el a jövőben, az a klímaváltozás és a még több nagy árvíz.