Hogyan lehet euró Montenegróban a maastrichti feltételek teljesítése nélkül? Nos, spontán módon. A közös valuta, akárcsak előtte a márka, bevezetődött. Anélkül, hogy bárki Németországban vagy az Európai Központi Bankban áldását adta volna. Ez persze azzal jár, hogy az országnak nincs önálló kamatpolitikája, alkalmasint hiánya lehet váltópénzből, s a kamara természetesen nem részesül a pénznyomtatással járó haszonból.

Az euró használata széles körben elterjedt a Balkánon, Koszovóban is lényegében - de nem teljesen, mint Montenegróban - a közös valutával fizetnek. Horvátországban is megfigyelhető a spontán eurósítás számos jele, mint egyébként az újonnan csatlakozott uniós tagállamokban is. Ám a montenegrói példa nem követhető. Sajátos körülmények játszottak közre a márka és az euró elterjedésében. Montenegró kis gazdaságának bevételei a turizmusból és a külföldön dolgozó polgárok hazautalt "keményvalutájából" fakadnak, s ha ezt nem váltják át helyi pénzre, úgy is van sajátjuk.