A püspök azt mondta, kódisok vagyunk
A Baranya megyei Belvárdgyula katolikus templomának szomszédságában lakó helybéliek hétfőn éjjel negyed tizenkettőkor félelmetes morajra riadtak föl. A négy-öt másodpercig tartó robajt az okozta, hogy a templom 22 méter magas tornya ráomlott az épület gerincére, s ennek hatására teljesen összedőlt az egyhajós templom. Csak egyetlen fal maradt állva. Senki sem sérült meg, hisz az éjszakai órán a templom és környéke néptelen volt, a kár azonban jelentős, az épület helyreállíthatatlanná vált.
Tegnap délelőtt megvizsgálta a templom romjait Kóbor Miklós, a pécsi egyházmegye főépítésze. A szakember szerint - valószínűleg - a torony valamelyik főtartója "fáradt el", és az okozta az összeomlást. Kóbor megjegyezte, hogy az egyházmegye tudott az épület rossz állapotáról, de nem vélték még a templomot életveszélyesnek. Az 1854-ben felszentelt, klasszicista vakolatornamentikával díszített, műemléki védettséget nem élvező templom falait bizonytalan stabilitású töltésalapra emelték Belvárdgyula régi lakói.
Kóbor Miklóstól megtudtuk, hogy az egyházmegyének 480 temploma van Baranyában és Tolnában, az épületek kétharmada felújításra szorul, s ezek közül hatvan templom állapota semmivel sem tűnik jobbnak, mint a belvárdgyulai. A főépítész megfontolandónak ítéli, hogy ezt a hatvan, meggyengült templomot egy újabb átvizsgálásig bezárják.
Mint a belvárdgyulaiak szavaiból kiderült, a templom öszszeomlása akár tömegszerencsétlenséget is okozhatott volna. Csúzdi Illés, a közeli Olasz község plébánosa gondoskodik a katolikus hívők lelki ápolásáról Belvárdgyulán, s tőle megtudtuk, hetente egyszer, szombaton volt a templomban mise, amelyen általában 20-30 ember vett részt. A templomi esküvőkön a 450 lelkes falu lakóinak negyede-harmada megjelent. Június 3-án újra esküvő lett volna a templomban.
- Rossz belegondolni, mi történik, ha akkor omlik össze a templom - mondta Sóstai Józsefné, bottal járó, idős sekrestyés. - Mi már sokszor kértük, hogy erősítsék meg a templomunkat, de hiába. Igaz, pár éve újra cserepezték a templom tetejét, de továbbra is be-beázott az épület, és sorra megrepedtek a falak.
- Ha harangoztak, akkor remegett az egész épület - állította egy, a neve elhallgatását kérő huszonéves, helybéli férfi. - A falak annyira át voltak nedvesedve, hogy már mállottak széjjel. Nem értem, miért nem újította föl a püspökség ezt a templomot.
A kérdésre Mayer Mihály pécsi püspök válaszolt.
- Kódisok vagyunk - felelt röviden a főpap, majd így folytatta: - Az állam kevés pénzt ad a templomok felújítására. Ideje lenne kimondani végre, hogy a templomok nem csak az egyház épületei, mert azok részét képezik a nemzeti vagyonnak. Ezért több segítséget várnánk az államtól és az uniótól is. Az egyházmegye templomainak felújítására több milliárd forint kellene, ám nekünk évente néhány tízmilliónk van erre a célra. Lassan már tíz esztendeje folyik a pécsi Bazilika felújítása, de még azt se tudtuk befejezni, a négy toronyból három elkészült, a negyedikre viszont nincs pénzünk.
Mayer Mihály nem biztatja azzal a belvárdgyulaiakat, hogy hamar új templomot kapnak, hisz az több százmillió forintba kerülne. Hogy a falu katolikusai a jövőben hol misézhetnek, arra a püspökség még nem tudja a választ. A belvárdgyulaiak viszont szeretnének már ezen a héten hálaadó misét tartani azért, hogy nem akkor omlott össze, amikor odabent imádkoztak.