A közelmúltban tette közzé az Európai Audiovizuális Obszervatórium az európai moziról szóló, 2005-re vonatkozó jelentését, amely egyebek között a screendaily.com-on olvasható. (Az összeállítást nálunk először a magyar.film.hu ismertette.) A statisztikából kiderül, hogy az Európai Unió szinte valamennyi tagállamában (Görögországról és Máltáról nincs adat) kevesebb, összesen 892 millió mozijegyet adtak el, mint előző évben, amikor is a nézőszám meghaladta az egymilliárdot is. A csökkenés mértéke azonban különböző. A mozitól leginkább mintha Közép- és Kelet-Európa fordulna el (Oroszországot kivéve). Lengyelország például az unió legrosszabb eredményét produkálta a 29 százalékos zuhanással. Szlovákiában 24, Csehországban 21, Ausztriában csaknem 19, Szlovéniában 18 százalékos volt a visszaesés - Magyarország az átlagot hozta a valamivel több mint 11 százalékos nézőfogyással. Az unión kívüli államokban, Romániában, Bulgáriában, Törökországban ugyanez a tendencia érvényesül, akárcsak Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Japánban, bár a többi kontinensen nem ilyen mértékben. Oroszországban viszont hihetetlen boomot regisztráltak: majdnem 34 százalékos nézőszám-emelkedést! A nyugat-európai államok ugyancsak a lefelé menő irányzatba illeszkednek. Közülük Németország filmszínházaiból szöktek meg leginkább a nézők, csaknem 19 százalékban. Spanyolországban ez az arány 12,5, Olaszországban 7,5, Írországban 5, és végül a legkedvezőbb adatot produkáló Nagy-Britanniában 3,8 százalék. Nem véletlen, hogy az angol mozi, miközben a brit nemzeti filmgyártásra fordított pénz tavaly mintegy 30 százalékkal volt kevesebb (az uniós filmgyártás egészében nőtt!), alighanem az amerikai filmmel ápolt szoros kapcsolatai miatt még tartja magát.

Az európai tömegmozi ízlését egyébként az amerikai szuperprodukciók határozzák meg. Noha csökkenő mértékben, de még mindig 60 százalékban uralják az európai vetítővásznakat. Elég, ha csak egy pillantást vetünk a nézőszám alapján összeállított európai filmes toplistára: az első húsz legjobban látogatott film mindegyike amerikai gyártású mű vagy európai-amerikai koprodukció. Egyik sem tisztán európai nemzeti film. Jóllehet előretörtek a nemzeti mozgóképek (vagy az európai koprodukciók), de inkább csak a saját országuk piacán! Igen kevés nemzeti filmet forgalmaznak más európai országokban is és csekély az Európán kívüli, nem amerikai produkciók jelenléte. Összességében az látszik, hogy Európa filmes élvonalába tartozó országok többsége megpróbálja növelni filmgyártását (Franciaországban tavaly már
240 filmet, Németországban
146-ot, Spanyolországban 142-t készítettek, az olaszok viszont visszaestek évi 86 új produkcióra). Ezzel próbálják az elpártoló közönség egy részét a mozikban tartani - némi sikerrel. A tisztán európai filmek piaci részesedése nagyjából megőrizte a 2004-es szintet: csaknem 25 százalékos volt.

Noha nem kerültek az élvonalba, szembetűnően erősödött az európai (főként lektűr) irodalmi filmfeldolgozások népszerűsége. Az első tíz legnézettebb adaptációban szerepel a többi között az Alexander, a Büszkeség és balítélet, a Hitler utolsó napjait földolgozó A bukás, a Twist Olivér, a Bridget Jones 2. Ez az irányzat nálunk sajátosan érvényesül: a magyar filmgyártás tavalyi éllovasa a mozikban a Nobel-díjas Kertész Imre nem a lektűr kategóriába tartozó regényének, a Sorstalanságnak a megfilmesítése volt, 450 ezer nézővel.