Montenegró kevésbé fáj Szerbiának, évek óta csak nyűgjei voltak egymásnak. De mégis jobban fájhat, mint az összes eddigi elszakadás. Most nem idegenek mentek el, hanem hegyi szerbek, és nem külső segítséggel szakadtak el Szerbiától. Sőt: a Nyugat történelmi tehetetlenségi erőtől, jelenkori kényelmeskedéstől és a jövőképi gyengeségtől vezéreltetve ezúttal egyben akarta tartani az államszövetséget. De ez a Szerbia már és még "senkinek nem kell", lám, még a montenegróiak egyértelmű többségének sem.

A többi jövő. Az új kisállam a jövőbe próbál menekülni ugyanis: önkényesen bevezette az eurót, ahogy mai fejedelme, Milo Djukanovics vaskézzel vezette be a demokráciát, a nyugati orientációt, a montenegrói nemzettudatot és az árnyékban bár, de működő gazdaságot. A Njegos-dinasztia idején kabaréfilmek operettországa volt Montenegró, az utóbbi években pedig bűnügyi filmek maffiaállama. Vasárnaptól nem lehet, nem is érdemes általánosításokkal lefitymálni az országot. Tengeri és hegyi idegenforgalma, sajátos agráripari teljesítménye és néhány meglóduló húzóágazati iparcsírája is jó üzletet sejtet. Montenegró annak idején elsőként szabadította ki magát a török igából. Most, ha nem is elsőként, de ki akarja szabadítani magát az elmaradottságból. Elég kicsi és fürge ahhoz, hogy szökellni tudjon - remélik a függetlenséget ünneplők.

A szökellés persze még hegyi népnek sem könnyű. Sem fejlettségileg, sem térségileg nem ránthatja magát ki a helyéből. De az európai esélyt és segítséget kétségtelenül megérdemli (Magyarországtól csöndesen, de évek óta kapja, köszöni is). S nem frázis, hanem kemény gyakorlati tény, hogy mostantól Montenegró maga felelős önmagáért, egyebek között azért is, hogy tisztes helyet szerezzen a politikai térképen. Föltehetően nem lesz neki könnyebb, mint eddig volt, eddig "csak" a lehetőségért kellett küzdenie, most élnie kell vele.

Ráadásul: bármennyire önálló, s bármennyire elvágta a szálakat, az új állam jövőbeni útja nem teljesen független Szerbiától. És ez is duplán figyelmeztető. Egyrészt Szerbia továbbra sem ad okot senkinek semmi optimizmusra, másrészt nemcsak Montenegró, hanem sok más állam, sőt egész Európa sem tudja, nem is akarhatja elvágni vele a szálakat. Magyarország főleg nem. Egyfelől őszintén gratulálhatunk Montenegrónak - másfelől jó lenne, ha a bomlás és szétesés után végre jó értelemben vett, új integráció kezdődne Szerbia körül. Ehhez Szerbiának kellene elvágnia azokat a szálakat, amelyek az elmúlt másfél évtizedhez pányvázzák. Ha így nézzük, Montenegró függetlenségével egy gúzs tényleg lehullott Szerbiáról is - kérdés, képes-e ő is jövő felé szökellni. A szakadékot már látja: nagyot kellene ugrania.