Az EU vezetői hétfőn - hasonlóan Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkárhoz - az eredmény tiszteletben tartására szólították fel a feleket. Köztük volt Javier Solana, a huszonötök kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, noha neki személyes fájdalom lehet az általa szorgalmazott, s ezért sokszor Solániának csúfolt államszövetség széthullása. Máris felmerült, hogy az Európai Bizottság új mandátumot kérjen a tagállamoktól az eddig Szerbia és Montenegróval közösen folytatott - majd a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladics tábornok elmaradt kiadatása miatt nemrég felfüggesztett - társulási tárgyalásokhoz. Ezzel - ahogy Milo Djukanovics montenegrói miniszterelnök korábban megfogalmazta - a 600 ezres, kisebbik tagköztársaság kikerülne abból a "túszhelyzetből", amelybe eddig Szerbia belső problémái miatt került. Bizottsági illetékesek szerint azonban politikailag nem lesz könnyű csak Montenegróval folytatni a tárgyalásokat, noha technikai akadályai nincsenek ennek a megoldásnak.

Brüsszelben mindamellett kimondva-kimondatlanul tartanak attól, hogy a sorozatban befolyását - és Montenegróval egyetlen tengeri kijáratát - vesztő Szerbiában erősödni fog a nemzeti csalódottság, s vele a nacionalista radikalizmus. További probléma a Balkánon a régi Jugoszlávia felbomlása óta szaporodó miniállamok életképessége. Ebben az EU számára nemcsak gazdasági, de biztonságpolitikai kockázat is rejlik.

Brüsszeli diplomaták ettől függetlenül is óva intenek attól, hogy a Nyugat-Balkánon túlzott reményeket tápláljanak a mielőbbi EU-csatlakozást illetően. Az uniós alkotmányról rendezett, s balul elsült tavalyi népszavazások utáni politikai hangulatban ugyanis - Bulgáriát és Romániát még a résnyire nyitott ajtón átengedve - egyre többen a féket nyomják már az EP-ben és az EU-tanácsban egyaránt. Ez a tendencia érezhető volt a Macedónia tagjelölti státusának megadásáról folytatott vitában - a huszonötök immár saját "felszívóképességüket" tartják szem előtt.