Egy neves gyógyszergyár mérnökei fejlesztették ki a készüléket, amelynek fő elemei egy, a fitnesztermek gyaloglógépére emlékeztető, pedálos szerkezet és egy speciális, felfújható mellény. A gépen "sétára" induló delikvens mellkasát egy idő után szorítani kezdi a mellény, egyre nehezebben kap levegőt, kiveri a verejték, a lábai elgyöngülnek. Ugyanakkkor érzi, mint az a beteg, akinek a szíve elégtelenül működik, éppen készül felmondani a szolgálatot.

Nem ez az első "szenvedésszimulátor", amelyet az orvosok és az ápolószemélyzet képzésének a tökéletesítésére fejlesztettek ki. A komputertechnika, a multimédia lehetővé teszi pl. a különféle - diabéteszes, retinasorvadásos, zöld hályogos - szembetegségekkel járó látászavarok érzékletes megjelenítését a számítógép monitorján. Az agysérüléseket, agyvérzést követő bénulásokat, egyensúlyi és mozgászavarokat élheti át egészséges ember is a svéd mérnökök "alkotásában". Ez nem más, mint egy fogantyúkkal, elektromos motorokkal, komputeres program által szabályozott, fékezőeszközökkel felszerelt járógép vagy szék. Az elé helyezett képernyő virtuális terében mozogva nemcsak maga a mozgáskorlátozottság, de annak következményei: az ütközések, a levert tárgyak, a céltévesztések is jelzik mindazt a nehézséget, amellyel a páciensek nap mint nap szembesülnek. Egy ausztrál-amerikai együttműködéssel készült játékprogram virtuális valósága pedig a hallucinációkkal viaskodó skizofrén betegek gyötrelmeit teszi átélhetővé.

Az orvos, az ápoló, aki maga megszenvedte, a saját bőrén tapasztalta, miféle kínokkal jár egy adott betegség, másképpen bánik a páciensével, a helyes diagnózishoz is hamarabb jut el. Ez a meggondolás vezeti az effajta empátiamasinák kiagyalóit. A gépi betegségtortúrának magukat alávető egészségügyiek közül mindenesetre sokan valóban arról számolnak be, hogy az élmény nyomán megváltozott a szemléletük: jobban megértik, hatásosabban kezelik betegeik félelmeit, szorongásait, a megélt szenvedés alkalmanként új kezelési módok kitalálására sarkallja őket.

Az együttérzés képessége a szenvedőkkel ősidők óta a gyógyító tevékenység legfőbb mozgatója. A modern orvostudomány óriási fejlődése, tömegessé válása, a számtalan technikai vívmány, a korszerű gyógyszerek mellett azonban egyre inkább háttérbe szorulnak az empátiában is megnyilvánuló emberi tényezők. A technokrata orvoslás tudásanyagának elsajátítása mellett mintha nem jutna idő a sérült, beteg emberrel való törődés, az érzelmi gondoskodás tudományára. Mégis, van valami ijesztő üzenete annak, ha ezeknek a gyógyításból kiveszni látszó érzelmi, pszichológiai motivációknak az újjáélesztését gazdag emberi kapcsolatokra építő tanulás és tapasztalatszerzés helyett még újabb gépek fejlesztésével próbálnák megoldani.

A retinasorvadás esetén bekövetkezõ látótérkiesés szimulációja a számítógép-monitoron