A demokratikusan a parlamentbe juttatott pártok egyikét s azok szimpatizánsait közönséges bűncselekmények elkövetőinek nevezte, az abortuszt a holokauszttal, a homoszexualitást a pedofíliával azonosította. A tőle eltérő vallást gyakorlók felekezeteit "extrém szektáknak" minősítette, s liturgikus gyakorlatukat gúny tárgyává tette. Többször a történelem legaljasabb szereplőivel vetette egybe a Magyar Köztársaság legitim miniszterelnökét, miközben maga himmleri eszmeiségű gondolatokkal ékítette retorikáját. "Van, aki gyermekeket nevel, van, aki disznókat" - mondta, felidézve Himmlernek a terhességmegszakítás apropóján elhangzott fertelmes fordulatát: "az egyik kutyát tart, a másik gyereket". Sanda célzásokkal utalt az országban tartózkodó "idegenekre", a "mindenkori labancokra, akik alig várják, hogy a gallérunk mögé pökjenek".

Semjén Zsolt "Gábor Györgynek és körének" a nyilatkozatára egy hasonlattal reagált: "tipikus példája annak, amikor az Inci-Finci Kandúr Bandit játszik". Jól tette, köszönet érte, hogy megerősítette a gondolkodásmódjáról, stílusáról, kulturális nívójáról és intelligenciájáról kialakult képet.

De vajon mire is gondolt? Ha arra - miként ezt a KDNP szóvivőjén keresztül egy rádióműsorban megüzente -, hogy saját tudományos munkásságát e sorok írójáéhoz képest előbbre tartja, akkor kéretik bemutatni a magyar és idegen nyelvű publikációs jegyzéket, hogy az érdeklődők egybevethessék az életműveket.

Ha a nyilatkozatot aláíró "Inci-Finci" akadémikusokhoz, egyetemi professzorokhoz, kül- és belföldön megbecsült tudósokhoz, művészekhez, újságírókhoz, továbbá a munkáját tisztességgel és becsülettel végző bármelyik más aláíróhoz képest érezte magát egy pillanatra - magáról megfeledkezve - óriásnak és kandúrnak ez a keresztény úriember, akkor bizonyára méltó módon meg fogja követni őket. Ha viszont (másoknak köszönhető) politikai karrierjétől megrészegülve úgy véli, hogy mindazokat, akik nem tagjai a t. Háznak, illetve nem tartoznak a politikai "elithez" (hmmm!), ám véleményt mernek nyilvánítani az ország dolgairól, föléjük tornyosuló vérmes ragadozóként egyszerűen leinci-fincizheti, akkor minden a legnagyobb rendben van, álldogáljon csak sóvár tekintettel az egérlyuk előtt. Ám kíváncsian várom gazdái véleményét arról, hogy mit gondolnak rettentő kandúrjuk politikusi hitvallásáról, demokráciafelfogásáról, érvelési és vitakultúrájáról, valamint a benne lakozó keresztényi szeretetről.

Amúgy, ha Semjén ismerné a mesealakokat, akikről beszél, tudhatná, hogy mindig az eszes Inci és Finci győzte le és leckéztette meg a buta és agresszív Kandúr Bandit.

Gábor György
vallásfilozófus