Ennyi megmaradt a gyerekkori nagy elszánásból, amikor csakis történészként tudta elképzelni felnőtt életét. Érettségi után, 1995-ben fel is vették a bölcsészkarra, angol-történelem szakra. Igaz, francia szakra felvételi nélkül is bekerült volna az országos tanulmányi versenyen elért első helyezése jogán, de úgy gondolta, angolul jobban tud, és így több ideje marad arra, ami valóban érdekli, az ókortudományokra.

A bölcsészettudományok iránti kizárólagos lelkesedése nagyjából két évig tartott, ez alatt hirtelenjében mindenbe belekóstolt, ami bármilyen módon kapcsolódik az emberiség kultúrkincséhez: tanult latint, ógörögöt, látogatta a régészek előadásait, másodévesen indiológiára specializálódott, felvette a szanszkritot és a hindit. A bölcsészkaron nagyon jó világ volt - foglalja össze szellemi szabadportyázásának időszakát. Azt is megtapasztalja viszont, hogy itthon aligha van esélye ókortörténészként megélni. Jó, ha 3-4 állás jut tíz nagyon tehetségesre, és ha a másikat letaposva meg is kapja valamelyik helyet, a tanársegédi fizetésből nem lehet megélni. Ráadásul egyre határozottabban megfogalmazódik benne, jó lenne valamilyen gyógyító jellegű manuális munkát végezni, aminek látszatja is van. A választási lehetőség ebben a felállásban a sebészet vagy a fogorvosi kar volt. A döntést praktikus megfontolások indokolták: az általános orvosi kar hat év, utána még öt, mire eljut a szakorvosi vizsgáig, az ötéves fogorvosi kart követően pedig két év elegendő a szakvizsgához.

A bölcsészkart nem hagyja abba, csak arra ügyel, nehogy korábban megkapja diplomáját, mint az orvosin. A kilencvenes évek közepén ugyanis a párhuzamos képzésre tandíjat kellett fizetni, de költségtérítést nem, amely összegek között ég és föld a különbség. A fogorvosi karon már akkoriban is 850 ezer forintba került egy szemeszter, míg a tandíj úgy tízezer forint lehetett. Az árat azért más formában állni kellett: az első két év komplett téboly volt - mondja. Szerencsére az orvosok korán kelő népség, az órák jelentős része reggel van, a bölcsészkaron meg az ember meglehetősen szabadon állítja össze az órarendet, attól eltekintve, hogy egy-egy fontosabb szemináriumra bejutni nemcsak szerencsét, kitartást és tudást, hanem fizikai erőnlétet is követelt. Persze lehet, hogy ennek pedagógiai célzata is volt: valahogy fel kell készíteni a széplelkű bölcsészeket az őket körülvevő világ farkastörvényeire.

Lőrincz doktor mindenesetre tanúbizonyságot tett túlélőképességről - bár mint megjegyzi, ebben a bölcsészkari oktatók segítőkészségének is nagy szerepe volt -, és tíz nap eltéréssel egyszerre kapta meg angol bölcsész- és fogorvosi diplomáját. A történész szakból még csak az abszolutóriumig jutottam - jegyzi meg kicsit restelkedve, hogy az utolsó pillanatig halogatta az államvizsgát, mert ha decemberig nem teszi le, akkor ez a diplomája elvész. Nem mintha nem lenne alibije: két év rezidensség a klinikán, hogy valóban szakorvos legyen, most pedig heti három délutánt magánrendelőben, napközben pedig a klinikán - szájsebészgyakornokként - dolgozik.

Sajátos rendszerben működik ma az egészségügy - állapítja meg nem kevés iróniával -, továbbképzésen csak akkor vehet részt egy orvos, ha a munkaadója delegálja. De a fogorvoslás üzleti alapon működik, nincs az a rendelőtulajdonos, aki úgy alkalmazna valakit, hogy két évig a színét sem látja. A klinikák számára pedig ingyenmunkaerőt jelentenek a szakvizsgára készülők, a továbbképzősök és a doktoranduszok. Most heti két délutánon az őt alkalmazó magánrendelőben dolgozik, egy harmadikon pedig saját kockázatára bérel egy rendelőt. Az alkalmazotti létben nincs perspektíva - magyarázza -, ebből nem lesz saját pacientúra, hiszen a betegek a "rendelőé". Saját praxis indításához, rendelő bérléséhez viszont legalább egymillió forint induló tőke kell, a kéziműszereket, az anyagokat az orvosnak kell vinnie. Új módszerek, új anyagok kipróbálására azonban csak így van mód, nem beszélve arról, hogy vállalkozói fejjel gondolkodni is így tanul meg az ember. - Én még mindig zavarban vagyok, amikor egy-egy bonyolultabb beavatkozásnál meg kell mondanom az árat, de az anyagokat egyszerűen lehetetlenség olcsóbban beszerezni - villantja fel az orvos-vállalkozó dilemmáit.

- A szakvizsga időszaka az év végéig tart, jó lenne, ha sikerülne továbbra is a klinikán maradni. Előbb-utóbb csak megváltozik az ingyenmunkaerőre alapozó struktúra - bizakodik - és lesznek státusok is. Megélni persze a tanársegédi állásból sem lehet, tehát még akkor is maradna a mostani munkabeosztás: hetente háromszor 15-16 órai munka, a többi napokon nyolc-kilenc, ha nem húzódnak el a műtétek, és ha éppen nem ügyeletes. De ez sem mehet így a végtelenségig, belátható időn belül ő is saját családra vágyik.

Az ötletre, hogy talán Indiában fogorvosként kamatoztathatná hindi nyelvtudását, meghökkenve rázza a fejét, magyar fogorvos legfeljebb kalandvágyból megy Indiába. Jövőre a nemzetközi szájsebész-konferencia Bangalore-ban lesz, reméli, talál szponzort, aki segíti, hogy ott lehessen. A célország a nyelveket beszélő, tehetséges orvosok számára - magyarázza - Anglia, a hazai fizetések nagyon sokszorosáért. Ő viszont azért is váltott pályát, nyergelt át a fogorvosi karra, mert olyan szakmát keresett, ami legalább esélyt ad az itthoni boldogulásra.

Lõrincz Ádám