A nyolcvanas-kilencvenes években az atomreaktor szó hallatán pavlovi reflexek léptek működésbe. Mindenki azonnal a Three Mile Island-i robbanásra, és a csernobili katasztrófára gondolt. A Greenpeace ma is kitart amellett, hogy "a biztonságos atomenergia mítosz", ezért a teljes tiltást szorgalmazzák.

Az elmúlt néhány évben azonban egyre több környezetvédő nyilatkozott úgy, hogy a globális felmelegedés megállítása érdekében újabb atomerőműveket kell építeni. Ugyanis a klímaváltozásért felelős vegyületek legnagyobb része a szénerőművekből jut a légkörbe.

James Lovelock, a Gaia-elmélet atyja és Hugh Montefiore, a Friends of the Earth környezetvédő szervezet kurátora egyaránt kiállt az atomenergia békés felhasználása mellett. Mindkettőjüket kiátkozták az általuk vezetett szervezetből.

Április közepén Patrick Moore, a Greenpeace egyik alapító tagja is csatlakozott az atomenergia-párti renegátok táborához. Moore a nyolcvanas évek közepén azért lépett ki a Greenpeace-ből, mert nem értett egyet a „radikális environmentalizmussal”.

„A Greenpeace alapításakor én is úgy gondoltam, hogy az atomenergia és a nukleáris holokauszt szinonimák. De harminc év alatt megváltozott az álláspontom, és ideje, hogy a többi környezetvédő is felismerje, csak az atomenergia segítségével lehet megállítani a klímaváltozást, és ezzel megmenteni a Földet” – olvassuk Moore kiáltványnak is beillő cikkét a Washington Postban.

Moore sorra cáfolja az atomenergiát ellenzők legfőbb félelmeit. Nem igaz, hogy az atomenergia veszélyesebb, mint a hagyományos erőművek. A szénbányákban évente ötezer ember veszti életét. Mint azt az egyetlen áldozatot sem követelő Three Mile Island-i robbanás bebizonyította, a megfelelő óvintézkedések betartásával megakadályozható a katasztrófa.

Alaptalan feltételezés, hogy a reaktorok terrortámadások célpontjává válhatnak. „A két méteres vasbeton fal nem csak a belső robbanástól véd, de a külső támadásokkal szemben is. Egy atomerőmű akkor sem robban fel, ha repülőgép zuhan bele.”

Nem lehet mindent betiltani, ami alkalmas az emberi élet kioltására – élcelődik Moore. „Az elmúlt húsz évben bozótvágó késsel több mint egy millió embert öltek meg Afrikában. Ez jóval több áldozat, mint ahányan a hirosimai és nagaszaki atombombáktól elpusztultak.”