Sztrájk - füttyel és pezsgővel
Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, közlemények előzték meg A nürnbergi mesterdalnokok szombati bemutatóját. A színház szakszervezete és közalkalmazotti tanácsa pénteken deklarálta: az alapító okiratot, a szervezeti és működési szabályzatot nem egyeztette velük a dalszínház vezetősége. Nem tárgyaltak a "modernizációs program" feliratú ostyába csomagolt létszámleépítésről és előadásszám-csökkentésről sem, bár ennek ésszerű változatát támogatták volna. A főigazgató, Hegyi Árpád Jutocsa ezt akkor még cáfolta, de tudomásul vette a sztrájkot. Szombaton már jogszerűtlennek tartotta a figyelmeztető munkabeszüntetést, mondván, nem jelentették be annak időpontját. Ez utóbbit az Operaház "arcától", Várkonyi Judit sajtóreferenstől tudjuk meg. A főigazgató az elmúlt hetekben csak közleményekben válaszolt ugyanis kérdéseinkre. A nürnbergi bemutatója előtt, menet közben mindössze anynyit mondott faggatásunkra: majd meglátja, reagál-e a sztrájkra.
A művészbejárónál találkozunk a fő-zeneigazgatóval, majd a színpadnál a balettigazgatóval. Mint két Agárdi Péter - nyilatkozati némasági fogadalmat tettek. Nem úgy a szakszervezet vezetője, Rotter Oszkár, aki ki-be járkál az épületből, hogy információkkal lássa el a sajtót és kollégáit. Rotter azt meséli, a sztrájk pontos menetét szándékosan és egyáltalán nem jogszerűtlenül nem jelentették be a főigazgatónak. Hegyi mindent megtett ugyanis, hogy meghiúsítsa a kezdeményezésüket - közvetlenül azután, hogy közleményeiben valótlanságokat állított - fogalmaz a sztrájkbizottság vezetője. Ezért a főigazgatónak csak annyit mondtak, húsz-harminc percet csúszik a bemutató. A titoktartási nagyeskü letétele után megtudjuk a menetrendet. 1. pont: az előadás hoszszúsága miatt ötkor kezdődő operára időben beül a zenekar és a közönség. 2. pont: lámpa le, nem jön be a karmester, Jurij Szimonov, és a függöny sem megy fel. 3. pont: újból világos lesz, kimegy a zenekar. 4. pont: úgy fél óra elteltével simán lemegy az előadás.
Ez annyit tesz, hogy a nézőknek a büfében kezdődik A nürnbergi - állapítjuk meg, mi az első operaházi reform. Rotter mellé megérkezik az operaénekes Rácz István, a közalkalmazotti tanács vezetője is. Így két ember áll egymás mellett, akit a főigazgató már megfenyegetett. Rotter szerint a Hegyi-féle egyeztetés abból állt, hogy egy órán át próbálta lebeszélni őket a sztrájkról. Nem éppen szép szóval. Rácznak meg ellehetetlenítést ígért, lehordta mindennek, vannak rá tanúk.
A Wagner-opera rendezőjét, Vidnyánszky Attilát nem teszi boldoggá, hogy a bemutatója előtt tartják a sztrájkot. A darab amúgy is hosszú - mondja, de hozzáteszi: törvényszerű, hogy a kultúrpolitikai bűnténysorozat ide vezetett. Csoda, hogy egyáltalán van bemutató.
Többen értekeznek arról, jó ötlet volt-e a sztrájkot épp a Wagner-előadás elé tervezni. Egyesek szerint a nézőkkel tolnak ki, mások szerint jobb időpontot keresve sem találnának. - Azért időzítettük a figyelmeztetést mostanra, mert korábban felhívták a figyelmünket, hogy a választások előtt bármilyen megmozdulásunk politizálással érne föl - árulja el Rotter Oszkár. A nevét titkoló egyik operaházi tag jobbnak tartaná, ha a Parlament elé vonulva előadnák mondjuk a Bánk bánt.
Az oldalszínpad felé csámborgunk, azt mondják, színháziatlan ilyenkor a karmestert vagy a fellépőket kérdezni - bármennyire támogatják is a szakszervezet kezdeményezését. Az egyik énekesnő, aki aznap nem lép fel, újságolja, hogy Hegyi a jegyszedőkkel szedeti össze a szakszervezet székekre kitett levelét, amelyben három nyelven kérnek bocsánatot a közönségtől. Végszóra érkezik a főigazgató, odabiggyeszti a pletykázóknak: - Azt csinálják, amit mondok -, majd Keveházi Gáborhoz fordul: - Nem szeretnélek a páholyomban látni. - Az nem a te páholyod, hanem az igazgatóságé - szól a balettigazgatói riposzt.
A sztrájk annyiban különbözött Rotterék tervétől, hogy jött még hozzá fütty meg bekiabálás az alábbiak szerint: - Dolgozni akarunk, távozz, Jutocsa! - Ha kifütyülték magukat... - súgja mikrofonjába Kákay István főtitkár-műsorigazgató, és a sajnálatos esemény miatt pezsgőre invitálja a nézőket a büfébe - de valószínűleg ez még nem a modernizálás.
A magyar nézők nincsenek meglepve, hallottak, olvastak a várható "prológról", és nem érzik, hogy ez maradandó kárt tenne a műélvezetben. Egyikük csak azt fájlalja, ha tudta volna, hogy ez a sztrájk félórás csúszást jelent, megnézi a tévében a Győr-meccs elejét. Angolok kíváncsiskodnak, majd legyintenek, ilyen náluk is volt a londoni Royal Opera House-ban. Aztán megtudjuk, volt már ilyen Budapesten is, 81 évvel ezelőtt. A korábbi főigazgató, Szinetár Miklós csíkos öltönyét gombolva csak annyit mond: várok egy jó bemutatót.
