Nem a bírságolás a megoldás
A reggelente a legelőre vonuló, és alkonyatkor hazatérő csorda úgy hozzátartozott egy falu képéhez, mint a határban billegő gémeskút. Mára a legtöbb magyarországi kistelepülésen mindez már a múlté, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírbélteken pedig éppen most vész el a jelenből. A háromezer lelkes községben korábban szinte minden háznál tartottak tehenet, de ma már csak kilenc gazda van, aki tucatnyinál alig több szarvasmarhát tart: vagyis Nyírbélteken összesen sincsen már száz darab marha.
A nagygazdák állatai mindennap kétszer vonulnak át a falun, ami az utóbbi években nagyfokú elégedetlenséget szült a településen. Az embereknek abból lett elegük, hogy a jószág legázolja a virágágyásokat, az ürülékével összepiszkítja az úttestet, bekószál a falu közepén lévő közparkba, és előfordul, hogy letöri az autók visszapillantó tükrét. A közhangulat hatására a képviselő-testület rendeletben szabályozta az állathajtást még 2004-ben. A képviselők úgy döntöttek, hogy a központból kitiltják a teheneket, s csak pár faluszéli utcában meg a kertek alján engedélyezik a hajtást. Határoztak arról is, hogy anyagilag támogatják az úgynevezett karámoltatást. Ennek az lenne a lényege, hogy karámot építenének a legelőn, ahol a gazdák összes jószága helyet kaphatna tavasztól őszig. Így a marháknak nem kellene végigvonulniuk a falun mindennap kétszer.
De a gazdák ebbe nem egyeztek bele.
A tavaly módosított rendelet az idén hatályba lépett, de a tehenek ettől függetlenül továbbra is a központban vonulnak. A gazdák hajthatatlanok: azt mondják, a kijelölt utcák számukra nem megfelelőek. Öszszefogtak, és a napokban demonstrációt is tartottak a községháza előtt. Azért tüntettek, hogy a testület vonja vissza a rendeletet.
Kertész Gáborné jegyző szerint a község vezetése kész a kompromisszumra - ezt a felajánlott karámoltatási hozzájárulás is jelzi -, de a gazdák ellenállásán minden törekvés meghiúsult. A rendelet szerint 30 ezer forintos bírság szabható ki az előírások megszegőire, de eddig még nem éltek a maximális összeggel: az önkormányzat 10 ezer forintos bírság megfizetésére kötelezett több gazdát. Kertész Gáborné úgy véli: a helyzet nem azzal oldható meg, ha a falu bírságoltat, hanem azzal, ha megegyezés születik. De egyelőre erről nincs szó.
Belák Mihály gazda is kézhez kapott egy 10 ezer forintos bírságról szóló értesítést, de még nem fizetett. Sőt azt sem tudja, hogy miképpen lenne megoldható a helyzet. A felesége azt hajtogatja: elfogadhatatlan számukra a rendelet. Szerinte a faluvezetés nem veszi figyelembe, hogy ők nem hajthatnak akárhol, a hajtásra engedélyezett utcák ugyanis nem esnek útba. A végső érv az:
- Öreg teheneink vannak, több mint tízévesek - mondja az asszony. - Ezek már nem tanulják meg az új útvonalat, mert megszokták a régit.
Beszélgetésünket hallgatja a fiuk, ifjabb Belák Mihály is. Aztán a tizenkilenc éves fiatalember elkísér a legelőre, és megmutatja az állataikat. Közben arról beszél, hogy alighanem befellegzett a tehéntartásnak falun.
- A tehenészet egyre kevesebb pénzt hoz - mondja. - Mi húsmarhát tartunk, vagyis abból élünk, hogy vágásra adjuk el az állatokat. Tavaly még ötven tejes bárányt is felneveltünk, de abból se jött össze nagyon sok pénz. Azt számolgattam, hogy a családban egy főre havonta alig több mint ötvenezer forintos kereset jut. Hogy lehet abból megélni?
Kiérünk a legelőre, ahol idilli kép fogad: a lankás lejtőkön harsogva legel a csorda, köztük kutyák csaholnak, mellettük saras gémeskút, a domboldal tetején pedig egy pásztor. Megkérdezem, miért nem fogadták el a karámos megoldást, mire ifjabb Belák Mihály csak legyint:
- Ki az a hülye, aki itt meri hagyni a jószágot tavasztól őszig? Még ha őriztetnénk is, éjszaka akkor se lenne biztonságban a karám.
A fiatalember azt tervezi, hogy elköltözik Budapestre. A nővére már ott lakik, és ő is ott akar keresni segédmunkát magának építkezéseken. Talán meg sem fogalmazódik benne, hogy a falubeliek problémájára éppen ez a megoldás: ha a gazdák szép lassan felhagynak a tradícionális életformával, eladogatják a jószágot, és kitalálnak maguknak egy másfajta életet.
