Luxus? Nép? Mindenevő?
Pályázott, majd visszavonta pályázatát a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatói posztjára 2001-ben. Felkérték, de lekötött elfoglaltsága miatt nem tudta vállalni a részvételt a tavalyi főigazgatói pályázat bíráló-bizottságában Peskó Zoltán karmester, a lisszaboni opera fő-zeneigazgatója.
Mikor Szinetár Miklós távozott az Operaház éléről, Peskó Zoltán úgy vélte, ne keressenek kapkodva új főigazgatót. Marasztalni kellett volna a fő-zeneigazgatót, Petrovics Emilt, amíg egy kormánybiztos felméri az Operaház gazdasági állapotát, tisztázza a finanszírozási lehetőségeket. Mondja ezt Peskó úgy, hogy Petrovicsot alig ismeri személyesen, de tudja, hogy átlátja az Opera helyzetét, lelkiismeretes igazgató volt.
Ezt a feladatot látta el Závecz Ferenc - mondjuk erre. Kezdetben ügyvezető volt, az átmeneti időszakban felelt a főigazgatói teendőkért, az új vezetés megtartotta ügyvezetőnek - amíg rejtélyes módon le nem váltották. Peskó Zoltán úgy véli, mégis túl gyorsan jött a főigazgatói pályáztatás. Nem lett volna szabad kinevezni új vezetőt, míg világos koncepció nem alakul ki: ki és milyen Operaházat akar. Luxusoperahá-
Persze az is kérdés: hány taggal működjön tovább a dalszínház, és milyen munkaviszonyban: közalkalmazottként vagy sem? Erről Peskó szerint nem a házon belüli igazgatónak kellene döntenie, mert kötve van a mindennapi munkához, és a törvények is korlátolt lehetőséget kínálnak az átalakításra. A karmester ismeri Kocsis Zoltán reformjait a Nemzeti Filharmonikus Zenekar esetében. Az sem csendben zajlott, de Kocsisnak tizedannyi emberrel kellett foglalkoznia, mint az Operaház tagsága. (Most valamivel több mint 1000 közalkalmazott van a dalszínházban.) És ő egyetlen zenekart "szűrt át", míg a dalszínházban rengeteg részleg van. A lisszaboni fő-zeneigazgató állítja: fogalma sincs, mi történt az Operaházban az elmúlt nyolc hónapban, de tudja, már az 1960-as években problémát jelentett a hatalmas társulat. Peskó akkor Nádasdy Kálmán tanársegédje volt a színművészeti főiskolán, így tudta, már akkor szükség lett volna reformra. De ezt Nádasdy nem vállalta, inkább nyugdíjba ment. Képtelen volt elküldeni azokat, akikkel felnőtt. Ezért kellene kormánybiztos az elkerülhetetlen átszervezéshez, a létszámleépítéshez.
A reform sarkalatos pontja: mindez politikailag megoldható-e. Mindenki tudja, mekkora botránnyal járhat a modernizáció, amikor akár a társulat egy részét elbocsátják. Tavaly nyáron feltehetően a közelgő választások miatt nem indulhatott el az átalakítás. Most már itt a lehetőség. Nem szabad elszalasztani.
A Royal Opera House-t (ROH) - avagy: Covent Gardent - 1999-ben, kétéves felújítás után avatták fel. Az első években az új színpadtechnika gyermekbetegségein kívül a működés súlyos pénzügyi veszteségeivel és a negatív imázzsal is meg kellett küzdeniük. A rekonstrukció 178 millió fontos költségéből 58,5 milliót állt a kormány - az úgynevezett lottóalapból. De az adófizetők nehezen emésztették meg, hogy egy "elit" intézményt közpénzből finanszírozzanak.
A kormány ugyan - az Arts Councilon (Művészeti Tanácson) keresztül - a költségvetés nem egészen harmadát állja, a vezetés kijelölésének és a legfőbb döntések meghozatalának jogát is a kezében tartja. Az újranyitás óta több vezető állt az intézmény élén, de csak a 2001-ben kinevezett Tony Hall ért el áttörést. A korábban a BBC hírigazgatójaként tevékenykedő operarajongó nullszaldósra futtatta fel az ROH gazdálkodását.
A sajtóosztály 2005-ös adatai szerint a bevétel és kiadás egyaránt 75 millió font körüli. A bevételek közül a négy legnagyobb tétel a 23,1 millió fontos állami támogatás, a jegyértékesítésből származó 27 millió font, az adományokból, örökségekből, szponzoroktól felhajtott 15,8 millió és a kereskedelmi tevékenységből származó 6,9 millió font. A legtöbb pénzt, 52 millió fontot a produkciók "viszik el". Az operaház fő színpadán évi 300, a kamaratermekben 400 előadást tartanak egy évben.
Az elmúlt öt év óriási vívmánya: esténként a jegyek fele 50 fontnál kevesebbe kerül, de a legjobb ülésekért 180 fontot kell fizetni. Még egy évig érvényes a Travelex pénzváltó céggel kötött szponzori szerződés: ennek révén a szezon felében minden hétfő esti előadásra száz jegy válik hozzáférhetővé 10 fontért - a legdrágább földszinti helyekre. A belépőkről sorsolással döntenek. A szerződés keretében a gyerekeknek és az egyetemistáknak is adnak kedvezményeket. (R. Hahn Veronika)
Párizs Ha már az opera költségét részletekbe menően kezdik firtatni, akkor "valami bűzlik Dániában" - nyilatkozza lapunknak, és a Hamlet-idézet erejéig franciáról angolra váltva Gérard Mortier, a párizsi opera belga igazgatója. Hozzáteszi: drága műfajról van szó, és általában a kultúra is sokba kerül, de nem szabad mindent a piac logikája alapján megközelíteni.
A két játszóhellyel - Garnier-palota és Opéra-Bastille - működő párizsi dalszínház évi 100 millió euró (26,3 milliárd Ft) támogatást kap a francia államtól. Mintegy 1600-an dolgoznak itt, évente 800 ezer látogatót fogadnak. A repertoáron 34 darab szerepel, évi tíz bemutatót tartanak. Utóbbiak között szerepel Bartók Bélától A kékszakállú herceg vára, amelyet egy cseh darabbal, Leos Janácek Egy eltűnt naplójával együtt játszanak majd - mindkettőt Alex Ollé és Carlos Padrissa rendezésében. A szezon programjában 350 opera- és 150 balettelőadás szerepel. - Egy a budapestihez mérhető operának, mint például a La Monnaie, a belga operaház, viszont legfeljebb 600-700 alkalmazottra van szüksége. Brüsszel ötszázzal is elboldogul - állítja kérdésünkre Mortier.
A modernizáció, az intézményi megújulás mikéntjéről szólva a direktor három fő szempontot fogalmaz meg. Először is a produkciót kell szem előtt tartani: mindent az egyes daraboknak, illetve a repertoár összeállításának kell alárendelni. Másodszor ügyelni kell a közönségszervezésre. A párizsi operába évente 20 ezer fiatalt csábítanak be, sokukat a külvárosokból, megmutatva: ez nem csak a nagypolgárság műfaja. Ezt követően jönnek az infrastrukturális, technikai fejlesztések, ahol mindig azt kell nézni, mennyiben szolgálják az előadások előmozdítását. - Sokszor megveszik a nagy technikát, aztán nem világos, mit is szolgál - mondja Gérard Mortier, hozzáfűzve, ő például korszerűtlen épületben dolgozik. (Szőcs László)
Milánó Olaszországban a mai napig nem tudni, mi vezetett a Scala művészeti igazgatójának, Riccardo Mutinak tavalyi, "önkéntes" lemondásához vagy inkább eltávolításához. A milánói opera dolgozóinak, a Scala alapítványának, a városi önkormányzatnak és a római kultuszminisztériumnak a háborújában végül is miért a világhírű maestro lett az áldozati bárány?
A Muti karakterét ismerők szerint az indok: a karmester nem a pénzt, hanem a tehetséget nézte. Minőségi színházat akart, és ebben nem tűrt ellentmondást sem az éhségsztrájkkal fizetésemelést követelő kórustagok, sem a központi megszorítást hirdető minisztérium részéről. De ez csak az olasz zenei körökben hangoztatott verzió. Az érintett felek nem nyilatkoznak. Talán szégyellik, hogy megoldásként a világhírű Mutit rúgták ki, vagy félnek. Ha még Mutit is el lehetett küldeni, mi lesz a kisebbekkel?
A felújított Scala 2004-es újraindításakor robbant ki a vita az operaházat felügyelő intendáns, a milánói önkormányzat kulturális felelőse és Muti között annyira, hogy a város prefektusa vállalkozott a békítésre. A fő ok a színház 12 millió eurós kasszahiánya volt, amelyet végül Lombardia tartomány, a helyi kereskedelmi kamara és magánszponzorok álltak, miközben a 2006-os költségvetés 180 millióra csökkentette a 13 olasz operaház támogatását a 2003-as 242 millióról. A Scalának 5,7 millióval kevesebb jutott, mint 2005-ben, ami a 800 dolgozó felének a munkahelyét fenyegeti. A helyzetet az intendáns leváltása és Muti eltávolítása rendezte, valamint a Scalát működ-
Bécs Máshol megszüntetnek, Bécsben viszont még alapítanak is új operaházat. Bár maga a Staatsoper is sokáig berzenkedett a Theater an der Wien operaházzá alakítása ellen, az első tapasztalatok rácáfoltak minden aggodalomra. A három nagy ház - a harmadik a Volksoper - megfér egymással, sőt nem szippantja el a két kicsiny magánopera közönségét sem.
A januárban megnyílt Theater an der Wien kisebb és jóval intimebb hangulatú a másik két állami intézménynél. A színház Bécs város tulajdona. A fővárostól kapja a szubvenciót, amelynek (idén 21 millió eurós) összege nagyjából az alapműködésre elegendő, de máris van két nagy szponzoruk. A Theater an der Wiennek nincs társulata, az évi 12 bemutató koprodukció vagy vendégszereplés.
Az Állami Operaház és a Volksoper a szövetségi tulajdonban lévő Bundestheater Holding része. 1999-ben a holdingot leválasztották a költségvetésről, azóta egyenrangú gazdasági társaságokból áll: Staatsoper, Volksoper, Burgtheater, Theaterservice (külső bérmunkát is vállaló műhelyek). Az idei szezontól összevonták a két opera balett-társulatát, ifj. Harangozó Gyula vezetésével. Az épületek fenntartása továbbra is az állam dolga, ám ezen túl a Holding állandó összegű szubvenciót kap: az évi 133,6 eurós alaptámogatásból a Staatsopernek 51,5 millió euró, a Volksopernek 33,5 millió euró jut. Az összeg 1995 óta változatlan. A Staatsoper majd' ezer, a Volksoper feleannyi alkalmazottjának fizetése a legnagyobb tétel, 47,8 millió euró. Idén még nem állapodtak meg a szükséges emelésről, nem kizárt a sztrájk.
Az 1992 óta hivatalban lévő igazgató, Ioan Holender szponzoroktól, saját produkciók külföldi "értékesítéséből", az operabálból és a jegyeladásból teremti elő a szükséges összeget. Az operaház kihasználtsága 96,8 százalékos, a költségvetés 46 százalékát saját bevételből fedezik, igaz, híresen alacsony gázsit fizetnek. Tavaly 2,1 millió euró nyereségük volt, de ezt elviszi
l Félórás figyelmeztető sztrájk lesz szombat este a Nürnbergi mesterdalnokok bemutatója előtt az Operaházban. Mivel azt szeretnék, hogy a nézők is értesüljenek a sztrájkról, a Wagner-premier előtt tartják - nyilatkozta lapunknak a sztrájkbizottság vezetője, Rotter Oszkár. Közleményüket - három nyelven - kihelyezik minden székre. Az előadás valószínűleg félórás késéssel kezdődik. A munkabeszüntetésről tegnap tájékoztatta a sztrájkbizottság Hegyi Árpád Jutocsa főigazgatót, aki a meghirdetett sztrájkot tudomásul vette. (Sz. K.)
London
