Csütörtök éjfélkor beállt a kampánycsend a történelmi fordulópont előtt álló Montenegróban. A kevés híján félmilliós választótestületnek elvileg két napja van, hogy alaposan meghányja-vesse, mi a jobb neki: ha a teljes állami függetlenséget választja, vagy pedig a továbbiakban is Szerbiához köti sorsát.

Belgrád mindvégig hű maradt önmagához: kezdetben a (jóval) nagyobbik testvér magabiztos fölényével nézte Djukanovicsék "erőlködését", hogy kimentsék miniállamukat az önpusztító milosevicsi politika hatása alól, újabban azért érezte magát nyeregben, mert úgy vélte: a referendummal szemben támasztott európai fő követelményt - az igen szavazatok 55-45 százalékos arányát - a függetlenségpárti oldal semmiképp sem tudja teljesíteni.

Közben kereste az alkalmakat, hogy borsot törjön Djukanovics orra alá. Például vámhatárt állított fel a két állam között, és a közös hadsereget a Montenegróban működő szerb egyház szolgálatába állította. A szerb kormány most úgy "küzd" a közös államért, hogy bejelentette: a függetlenség esetére megtriplázza a Belgrádban tanuló montenegrói egyetemi diákok tandíját, s napokig ingyenes közúti, légi és vasúti szállítást ajándékoz a referendumra utazóknak. Persze a szerb adófizetők pénzén.

A montenegrói kormányfõ