Szinte biztos, hogy 2007-től bevezetik a felsőoktatásban az utólagos képzési hozzájárulást: az MSZP és az SZDSZ az oktatási program egyeztetésekor megállapodott ebben - tudta meg lapunk a tárgyalások egyik résztvevőjétől. Ennek lényege, hogy az egyetem elvégzése után, a diplomás keresetből, sokévi részletben kell visszatéríteni az állam számára a felsőoktatási képzés költségeinek egy részét.

Az Ausztráliában több mint tíz éve alkalmazott, nemrégiben a britek által is bevezetett modell úgy működik, hogy a hallgató "egyéni képzési számlát" kap, amelyen rögzítik az általa elvégzett tanulmányok költségeit. Ha diplomája megszerzése után munkába állt, éves jövedelme pedig eléri a havi minimálbér negyvenszeresét, keresetének három százalékával kezdi meg a havi törlesztést. A jelenlegi számokat használva tehát ahhoz, hogy elkezdjék levonni a költségeket, a végzett hallgatónak - 62 ezer forintos minimálbér mellett - havi bruttó 206 ezer forintot kell keresnie. Ebben az esetben a havi törlesztőrészlet körülbelül hatezer forint lenne.

Ha a frissdiplomás jövedelme nem éri el ezt a szintet, akkor egyetlen fillért sem kell visszafizetnie, s ha időközben a fizetése ennél kevesebb lesz, akkor a törlesztést felfüggesztheti. Ha viszont az éves fizetése a minimálbér hatvanszorosánál is magasabb lesz (vagyis a havi fizetése a minimálbér ötszöröse, jelenleg több mint bruttó háromszázezer forint), akkor keresete hat százalékát vonják le tőle. Kamatok nem terhelik a visszafizetendő öszszeget, s nem is adósságként jelentkezik a diplomások "számláján", vagyis nem akadályozza őket abban, hogy hitelt vegyenek fel. A konstrukció csak a 2007-től beiratkozókra vonatkozna.

Számítások szerint tíz év múlva így a felsőoktatásra fordított állami kiadások 40-50 százaléka térül majd meg. A hallgatók ugyanis nem a képzés teljes költségét térítik meg, csak annak mintegy kétharmadát.

A visszafizetendő összeget a jelenlegi finanszírozási rend szerint számolják ki. Az állami támogatás most a képzési, a fenntartói és a tudományos normatívából tevődik össze. Ezek együtt az egyetemek és a főiskolák bevételének körülbelül kétharmadát teszik ki. (Ezt az összeget egészítik ki az egyetemek és a főiskolák saját bevételeikből: pályázati forrásokból, illetve kutatással szerezett pénzekből.) Az elképzelések szerint a végzett hallgatóknak csak a képzési és a fenntartási normatíva összegét kell utólag megtéríteniük az államnak.

Így egy alapképzés átlagosan másfél, egy masterképzés kétmillió, a PhD-képzés pedig hárommillió forintba kerül majd. Ezek átlagszámok: néhány szakon ennél jóval többet kell majd fizetni. Az orvosi képzés például 7-7,5 millió, a jogászképzés pedig ötmillió forintba kerül majd. (Elvileg tehát megeshet, hogy valaki szakmai pályafutása végéig törleszt.)

Jelenleg a csaknem 400 ezer hallgató negyven százaléka költségtérítéses, hatvan százaléka államilag finanszírozott képzésre jár. Az "államilag finanszírozott" kifejezés persze nagy valószínűséggel megszűnik, a kategóriák azonban maradnak. Az államilag finanszírozottak jelenlegi létszámát viszont bizonyosan csökkentik. Az idén 62 ezer hallgatót lehet fölvenni államilag támogatott képzésre, 2007-től viszont információink szerint már csak 56 ezer diák tanulmányait finanszírozza meg előre az állam. Mint azt már Gyurcsány Ferenc jelezte: a bölcsész-, illetve a jogászképzésekre a jövőben kevesebben kerülhetnek majd be, a természettudományos és a műszaki képzésekre viszont többen.

A magyar felsőoktatás tehát 2007-től mindenki számára fizetőssé válik. A szakemberek által "tabudöntögetőnek" minősített elhatározásnak több oka van. Egyrészt: nem igazságos, hogy a diploma nélküliek finanszírozzák adójukból a későbbiekben náluk jobban kereső diplomások képzését. Egy negyvenes éveiben járó diplomás magyar férfi ugyanis átlag kétszer annyit keres, mint csupán érettségizett kortársa. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban is magas: Olaszországban csak mintegy egyharmaddal, Ausztriában felével keresnek többet a diplomások az érettségizetteknél. Másrészt e lépéstől nagyobb hallgatói felelősségvállalást vár a majdani kormány, azt, hogy a diákok ne "majd csak lesz valahogy" alapon válasszanak maguknak olyan, az államnak sok pénzébe kerülő képzést, amelynek oklevelével azután nem tudnak elhelyezkedni. Végül talán a legfontosabb szempont: az állam képtelen tovább finanszírozni a jelenlegi formában a felsőoktatást.

Felmenő rendszerben megszűnhet az egyetemeken és a főiskolákon a nem oktatói, kutatói munkakörben dolgozók közalkalmazotti státusa - információink szerint ezt is tartalmazza a koalíció által elfogadott oktatási program. Vagyis: a felsőoktatási intézmények a jövőben dönthetnek úgy is, hogy az újonnan fölvett technikai, gazdasági és kiszolgálószemélyzetet nem közalkalmazottként, hanem más formában alkalmazzák.

Pályakezdő diplomások havi bruttó fizetése néhány szakterületen (Ft)

Forrás: Népszabadság-gyűjtés

Az ellenzék elutasít

Az ellenzék elfogadhatatlannak tartja a tandíj bevezetését. Sió László, a Fidesz oktatási műhelyének vezetője megdöbbentőnek és felháborítónak nevezte, hogy alig néhány héttel a választások után tandíjfizetésről nyilatkoznak az Oktatási Minisztérium egyes vezetői, miközben a voksolást megelőzően az MSZP és az SZDSZ politikusai több alkalommal is tagadták ezt. Almássy Kornél, az MDF alelnöke diplomásadónak nevezte a tandíj utólagos visszafizetésére irányuló felvetést, és azt kérte: a szaktárca ne borzolja a hallgatók és a szülők idegeit a tandíj kapcsán felmerült ötletekkel.

Az egyetemi évek alatt ingyenes marad a tanulás, utána kezdõdne a törlesztés