Az MSZP beleszőtte ugyan programjába a nőkkel kapcsolatos elképzeléseit, de továbbra sem merte nyíltan felvállalni a gyakorlatban már úgy-ahogy működő nőpolitikáját, még mindig félve annak múltbéli, rossz áthallásától.

Mégis a szocialista párt volt az egyetlen, amelyik ragaszkodott a négy évvel ezelőtt bevezetett kvótarendszeréhez, így 25 nő került a párt színeiben a parlamentbe. Az SZDSZ programjának és nőpolitikájának pedig éppen ez volt az egyik gyenge pontja. Az emberi és szabadságjogokért kiálló párt a gyakorlatban nem tudott mit kezdeni a nők jogainak érvényesítésével, s bár programja számos megvalósítandó újdonságot tartalmazott, a húszfős SZDSZ-frakcióban mindössze két nőnek jut hely.

Az üdvözítő

A választások közeledtével minden párt igyekszik kicsit nyitni a különböző társadalmi csoportok felé, így a nők felé is. Így zajlott ez most is. Volt olyan párt, amelyik teljes fejezetet szentelt a programjában a nőknek, de volt olyan is, amelyik éppen csak odabiggyesztette a nők esélyegyenlőségének témáját a szociális kérdések közé. A programok több ponton is egyeztek, például abban, hogy minden párt eljutott arra a felismerésre: a nőknek választaniuk kell a család és a karrier között, és mindannyian úgy látták, hogy ez így nem jó. Éppen ezért mindannyian meg is fogalmazták, hogy szükséges a részmunkaidős állások és a távmunka elterjesztése. Azt azonban már egyik párt sem fejtette ki, hogy ezeket milyen eszközökkel kívánja ösztönözni. Az pedig még elvi szinten sem került be egyetlen programba se, hogy miért csak a nőknek kellene a rugalmas foglalkoztatási formákat választaniuk, ahogy az sem, hogy a részmunkaidő és más csökkentett idejű munkák hozzájárulhatnak ugyan ahhoz, hogy több nő dolgozzon, de e pozitív jellemzőjük eleve magában hordozzák az üvegplafont, méghozzá meglehetősen alacsonyat. Mert a munkáltatók, ha egyáltalán alkalmaznak részmunkaidős dolgozót, részfeladatok elvégzését várják el részfizetésért, részmegbecsülésért, ami a munkahelyi előmenetelt minimálisra csökkenti.

Egyik párt programjában sem szerepelt, hogy kiépítenék azt a nők érdekeit védő intézményhálózatot, amellyel már évek óta adósak a kormányok, és arról is mélyen hallgattak a pártok, hogy megvalósulnak-e végre azok a szintén évek óta elmaradó programok, amelyek a nők esélyegyenlőségét hivatottak szolgálni. Az SZDSZ volt az egyetlen párt, amely programjában ígéretet tett a családon belüli erőszakról szóló törvény felülvizsgálatára. A többi párt ezzel nem foglalkozott, annak ellenére, hogy az ENSZ diszkriminációellenes bizottsága (CEDAW) 2005 elején elmarasztalta a magyar államot, és ajánlásokat fogalmazott meg a családon belüli erőszak kezelésére. A programok mellett a pártok kommunikációja is hasonlított egymásra annyiban, hogy a női esélyegyelőség és a nők speciális helyzetéből adódó problémák megoldása egyik párt kampányában sem kapott jelentős szerepet.

Konzervatív ideál

Nem nagyon kellett megerőltetniük magukat a Fidesz vezetőinek, tanácsadóinak, kampánymenedzsereinek, amikor kitalálták a párt női politikáját. A kampány során hirdetett konzervatív nő- és családpolitikai programban ugyanis semmiféle újdonság nem volt: család, otthon, gyerek és még több gyerek. E konzervatív gondolatkörben a nő helye otthon van, feladata a család összetartása, a gyerekek nevelése, az idősek ápolása és a férfi kiszolgálása. A cekkerbecsület pedig megkívánja, hogy mindezt örömmel, jókedvvel, teljes odaadással végezze. A Fidesz a nőket nem önálló személyiségként látja, hanem mindig valamivel - háztartás, cekker, fakanál, pelenka, vasaló - vagy valakivel - férj, gyerek, gondozandó idős személy. Kampányában kizárólag ezt a leegyszerűsített, sztereotip nőképet jelenítette meg, fő programelemként pedig a klasszikus női szerep becsületének, illetve az anyai hivatás erkölcsi megbecsülésének visszaállítását ígérte a választóinak, a női választóinak, mindezt úgy, hogy a családot mint a szeretet a békesség, az "élet és az egészség forrásaként" vizionálta.

Már sokkal kevesebb szót érdemeltek a programban azok a nők, akik a család mellett dolgozni is szeretnének. A párt a részmunkaidő mellett még állami támogatást is ígért ezeknek a nőknek, de hogy ezt pontosan hogyan tette volna, az már nem szerepelt a programban.

Azok a nők pedig, akik semmiféle családot nem bírnak felmutatni, egyszerűen nem léteznek a Fidesz számára. A nő mint autonóm személyiség s mint szociológiai értelemben vett kisebbség nem jelent meg a Fidesz programjában, ennélfogva a nők helyzetéből adódó sajátos problémák kezelése vagy megoldása is hiányzott.

Újdonsága volt viszont a Fidesz női kampányának, hogy a konzervatív ideológiát nem egy férfi, hanem egy nő közvetítette. Ez nem kis lépés a Fidesztől, hiszen a párt sem a négy, sem a nyolc évvel ezelőtti választási kampányban nem engedett nőt még a kampány közelébe sem. Most a párt hamar megtalálta a női program hirdetésére alkalmasnak vélt személyt, Pelczné Gáll Ildikót, akit Miskolcról, szinte a teljes ismeretlenségből egyenesen a párt alelnöki székébe ültettek. A külsőségek stimmeltek: csinos, fiatalos, diplomás nő három gyermekkel. A Fidesz által elképzelt ideális mai nő. Néhányan felhánytorgatták, hogy miképp akar nőpolitikát hirdetni olyasvalaki, aki korábban soha nem foglalkozott esélyegyenlőségi vagy éppen nőpolitikai kérdésekkel. Nem volt igazuk, hiszen a frissen kinevezett alelnöknek nem is azt a szerepet szánták, hogy bármiféle valós nőpolitikai vagy esélyegyenlőségi programot terjeszszen a választók elé. Feladata mindössze annyi volt, hogy a meglévő konzervatív nő- és egyben családpolitikát hirdesse. Mégsem volt azonban annyira jó lépés a Fidesz részéről, hogy Pelcznét választotta a konzervatív nőideál hirdetőjének, hiszen ezzel éppen a párt hozta alelnökét abba a képtelen helyzetbe, hogy hallgatósága előtt kijelentse: tulajdonképpen semmi keresnivalója ott, ahol van. Ebben legalább igaza volt.

Tandemtekerés

Az MDF programjában nincs önálló fejezete sem a női politikának, sem az esélyegyenlőségnek. A szociálpolitikai fejezetbe beszuszakolt Tandem alfejezet hivatott megoldani az esélyegyenlőségi problémákat azzal, hogy azt egy tandemhez hasonlítja, amelyen a férfi és a nő egymást kiegészítve teker, merthogy ők így "együtt a teremtés koronái". A Tandem szerint meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a nők és a férfiak érdekei, tapasztalatai eljussanak a döntéshozókhoz. Hogy ez miként történik majd, arra már nem tért ki a program, viszont a folyamatot hatékonyan ellenőrizné az Egyenlő Bánásmód Hatóság - áll a programban. Az a hatóság, amelynek létezéséről csak néhány bennfentes tud, s amelyik lassan másfél éves fennállása óta egyetlenegy, nőkkel kapcsolatos diszkriminációs ügyet vizsgált.

A párt ezenfelül már csak családban foglalkozik a nőkkel, békülékenyen utánozva a Fidesz konzervatív retorikáját. A kisebbik jobboldali párt is öszszemossa a nő- és a családpolitikát azzal, hogy a nőket elsősorban családban képzeli el. Ha nőkről szól, többnyire a családot is a nő köré képzeli, s a gyermekvállalás megkönnyítését, illetve a kisgyermekes anyák támogatását tűzi célul. A program tehát itt is elsősorban azoknak a nőknek kedvez, akik családot is fel tudnak mutatni.

Múlóban a liberális félelem?

Az SZDSZ-en belül évek óta komoly csatározások folynak a nőpolitika körül. Időnként fel-felbukkannak újabb és újabb női politikusok, akik vállalják a női esélyegyenlőség politikáját. Szenvedélyesen írnak, beszélnek, programot alkotnak, azután egyszerre csak abbahagyják az egészet. A nőket megillető jogokkal ugyanis eddig nem igazán tudtak mit kezdeni a liberális politikusok, sőt a liberális női politikusoknak is sokszor csak bizonyos kvóták jutottak az eszébe, és azonnal kikérték maguknak, hogy mesterséges beavatkozás eredményeképp kerüljenek ilyen vagy olyan pozícióba. Szerencsére az SZDSZ eljutott arra a felismerésre, hogy a női program nem a kvótánál kezdődik. A SZDSZ választási programjában külön fejezet szólt a nőpolitikáról, amelynek alapja, hogy az alkotmányos és a törvényelőírások ellenére továbbra is elfogadott társadalmi gyakorlat a nőkkel szembeni diszkrimináció és az egyenlőtlen bánásmód. A nőket hátrányos megkülönböztetés éri a munkahelyeken, azonos munkáért nem kapnak férfi kollégáikkal azonos bért, és semmit se csökkentek a nőket el- és megítélő sztereotípiák. A program néhány olyan általános megállapítást is tartalmaz, miszerint fontos a kismamák és a negyvenen felüli nők támogatása, illetve a különböző rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztése, de ezek hogyanjáról már kevés szó esik a programban. Mindezek mellett azonban a párt valódi problémákat is megfogalmaz, és önálló, autonóm lényekként szól a nőkről. Az SZDSZ a hazai pártok közül egyedüliként vállalja fel, hogy már az iskolai oktatásban szerepet kell kapnia az előítéletesség-mentességnek. Fontos, hogy gyerekkorban ne ez a kép rögzüljön: a nő (anya) mos, főz, takarít, miközben a férfi (apa) a háttérben újságot olvas. Az SZDSZ a tankönyv-akkeditációban is szerepet szán az esélyegyenlőségi szempontoknak. A liberálisok több programot is hirdettek programjukban (felvilágosító kampány, civil kontroll), amelyektől azt várják, hogy csökkentik a nőkhöz fűződő előítéleteket, és hozzájárulhatnak egy lassú, de biztos szemléletváltozáshoz.

Szintén a liberális párt programja az egyetlen, amely meri érzékeltetni, hogy a család bizony nem mindig az a puha, szeretetteljes kis fészek, aminek a Fidesz, illetve részben az MDF programja is igyekszik beállítani. Az SZDSZ nem fordított hátat a tényeknek, amelyek szerint minden harmadik házasság válással végződik, illetve hogy a nők és a gyermekek bántalmazásának leggyakoribb színtere maga a családi közösség. A liberálisok hiányosnak tartják a jelenlegi jogszabályi környezetet, és sürgetik a családon belüli erőszakról és a távol tartásról szóló törvények felülvizsgálatát.

A párt női programjának leggyengébb pontja a nők közéleti szerepvállalása. Az SZDSZ kiállt ugyan amellett, hogy több nőt kell vezető szerephez juttatni a gazdaságban és a politikában egyaránt, de ennek mikéntjéről a párt programja mindössze annyit tartalmaz, hogy az európai példákat követve kell eljárni. Remélhető, hogy a jövőben az SZDSZ komolyan veszi ezt a fejezetet, s nem zárkózik el olyan mereven a nők közéleti szerepvállalását elősegítő egyik legismertebb és Európa minden országában meglévő eszköztől, a kvótától. Kérdés persze, hogy ki képviseli majd a pártban a nők közéleti szerepvállalásának növelését, amikor az Országgyűlésben mindössze két liberális nő kap majd helyet.

Hiányos program,gyakorlati lépések

Az MDF-hez hasonlóan az MSZP programalkotói sem vitték túlzásba a női esélyegyenlőség kérdését. A választási programban egy rövidke, sablonos állításokat tartalmazó bekezdésre futotta, amelynek alapja szintén az a választási kényszer (család vagy karrier), amely a nőket sújtja. A párt elsősorban ezen segítene - hasonlóan a többi politikai erőhöz - rugalmas foglalkoztatással és képzési programokkal. A szocialisták megerősítenék az egyenlő bánásmód, illetve az egyenlő munkáért azonos bér elvének jogi garanciáit, de ezen túlmenően már a családpolitikára koncentrálnak: a programban több gyermekintézményt és rugalmas nyitva tartást is ígértek, de itt, vagyis az ígéreteknél lényegében meg is áll a program.

A kurta bekezdés is arra utal, hogy az MSZP továbbra sem vállal fel nyilvánosan egy haladó, szociáldemokrata értékeket képviselő női, illetve esélyegyenlőségi politikát. Vélhetően szerepet játszik ebben az, hogy a szocialista párt még mindig nem tudott megszabadulni az egykori szocialista nőmozgalom, nőkép rossz emlékétől. Pedig a szocialisták - a liberálisokkal együtt - a gyakorlatban alkalmaznak esélyegyenlőségi politikát. Egyrészt 2002 után több diszkriminációellenes törvénymódosítás és jogszabály is született, másrészt a jobboldali kormány leváltása után jöttek létre azok az intézmények, amelyek az esélyegyenlőség érvényesülését hivatottak szolgálni. Sajnos a jogszabályi környezet és az intézményi struktúra is hiányos, és fő problémája, hogy nem választja külön a hátrányos helyzetű csoportokat, egybemossa az összes létező diszkriminációt, így ma sem törvény, sem intézmény nincs, amely kizárólag csak a nők problémáival foglalkozna.

Az MSZP esélyegyenlőségi politikájának önálló eleme - amely sajnálatosan csak "házon belül" működik -, hogy példamutatóan kiáll a nők nagyobb arányú közéleti szereplése mellett azzal, hogy kvótával segíti a nők politikai szerepvállalását. Ennek eredményeképp 25 női képviselője lesz a szocialista pártnak.

A napi politikai csatározások közepette eddig elmaradt a közös gondolkodás, s a baloldali, illetve a liberális politikusok nem tudták feloldani az elavult sztereotípiákat, nem tudtak kellő hatékonysággal fellépni a nemek közötti esélyegyenlőtlenség, illetve a nőket érintő diszkrimináció ellen. Bár továbbra is nagyon kevés nő lesz a parlamentben, jó lenne, ha az MSZP-SZDSZ koalíció a társadalmi kérdések között kiemelten, de a jelenleginél mindenképp magasabb szinten foglalkozna a nők helyzetéből adódó sajátos kérdésekkel, új törvényeket alkotna, új intézményeket hozna létre, amelyek hozzájárulhatnak a nemek közötti valós esélyegyenlőség kialakulásához.

Képviselőnők a parlamentben 1994-2006

Forrás: Országos Választási Iroda, saját számítás

Képviselőnők a parlamentben 2006-ban

Forrás: Országos Választási Iroda, saját számítás

A szerző szociológus