Ez az egyik eredménye a WADA, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség vezető testülete, a Board montreali ülésének, amelyről Aján Tamás, a tanácskozáson a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) elnökeként részt vett magyar sportdiplomata hazaérkezése számolt be.

A világ legnépszerűbb sportjának számító labdarúgás irányítói a "renitensek" közé tartoznak, amennyiben a FIFA-előírások doppingügyekben - így az egységes büntetési tételek kérdésében - mindmáig nem harmonizálnak a WADA szabályzatával, az úgynevezett Code-dal, jóllehet azt 2003-ban, a koppenhágai doppingellenes világkongresszuson egyhangúlag fogadták el a csaknem 100 országból érkezett küldöttek. A kódex életre hívását alapvetően éppen az a szándék vezérelte, hogy a dopping világméretű elburjánzásának gátat vessenek, s egységes, általános érvényű regulákkal próbálják visszaszorítani a tiltott szerek és módszerek használatát a sport világának képviselői - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), a nemzetközi sportszövetségek, a nemzeti olimpiai bizottságok -, e fellépésben az államok erkölcsi és anyagi támogatását is maguk mögött tudva.

Az 1999 óta létező WADA, a doppingellenes "világcsendőr" szerepe éppen a dániai döntéssel vált egyértelművé és tényleg fajsúlyossá, hiszen költségvetését - amely 2005-ben 21 millió amerikai dollár volt, az idén pedig 22 millió 356 ezer - befizetéseikkel azóta is fele-fele arányban állják egyfelől a NOB, másfelől az aláíró kormányok, köztük Magyarországé. Nem egyforma a fizetési kötelezettség, amelynek amúgy pontosan eleget tesznek az érintettek: akad olyan afrikai ország, amely alig 200 dollárt fizet évente, miközben például az Egyesült Államok bő másfél millióval járul hozzá a WADA működéséhez. Magyarország 2006-ra csaknem 35 ezret fizetett be az ügynökség kasszájába.

A Board-ülésen elhangzott, hogy a dopping elleni fellépés hatékonyságát a leginkább az előre be nem jelentett ellenőrzések szolgálják, 2005-ben összesen 63 pozitív esetre bukkantak a legkülönbözőbb helyeken végrehajtott váratlan kontrollok nyomán. Jelenleg 25, úgynevezett akkreditált, vagyis a NOB és a WADA által elfogadott laboratórium dolgozik a világban, s új fejlemény, hogy közülük 12 kötött, átlagosan 2 millió dollárért biztosítást annak egyenes következményeként, hogy egyre több a doppingügyeket körülvevő jogi eset. A lépést a laborok a maguk védelmében teszik meg, mivel több olyan per is folyik, különböző bíróságok, így a nemzetközi sportdöntőbíróság, a CAS előtt, amelynek végén meglehet a mintavételt végző intézetekre rónak ki tekintélyes büntetőtételt pervesztés esetén.

További kérdéseket vet fel, és nemcsak a WADA előtt, az úgynevezett TUE-engedélyek ügye, vagyis annak eldöntése, hogy valaki valódi beteg-e, avagy csak látszólag az, s ténylegesen versenyeredménye javítása érdekében nyúl bizonyos pirulákhoz, jelesül a "népszerűségi listát" vezető asztmagyógyszerhez, vagy sem.

Ugyanígy tisztázásra, ez által rendezésre vár az úgynevezett magaslati kabin használatának ügye. A polémia folytatódik tovább az ügyben: megengedhető-e a mesterséges oxigéndúsítást segítő eszköz, amelyet újkeletűen technikai doppingnak is neveznek. A lényege, hogy nem a jóval tengerszint feletti magaslati edzőtáborba mennek manapság egyesek vörösvérsejtszámuk, s ekként oxigénfelvevő-képességük növelése érdekében, hanem ezt a bizonyos - alvásidőben is folyamatosan igénybe vett - kabint használják teljesítményük javítására a versenyzők - például sífutók, maratonfutók - úgy, mintha 3 ezer méter magasan lennének. A WADA-Board még nem tudott dönteni e kérdésben, az ellenzők mellett szép számmal akadnak "kabinpártiak" is, úgyhogy egyelőre a vezető testület kiadta tudományos bizottságának a feladatot: dolgozzon ki javaslatot a megoldásra. (MTI)