Szürkék az intézményi honlapok
Meghökkentő tapasztalatban lehet része annak, aki a Google keresőprogram felől közelíti meg a Zeneakadémia honlapját: könnyen egy olyan oldalon találhatja magát, amelyet még egy általános iskolai informatikai szakkör tagjai is megmosolyognának. Az égkék háttér előtt összesen három aktív(nak látszó) felület "hívogat", de közülük kettő nem működik, (a harmadik) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem valódi honlapjára mutat.
Márpedig a látogatók többsége a nagy keresőprogramok felől érkezik, hiszen a pontos intézményi honlapcímet kevesen tudják fejből (a Hadtörténeti Múzeum például a nehezen megtippelhető www.militaria.hu címen jelentkezik). Nem véletlen, hogy a szakértők a "láthatóságot" tartják a kulturális intézményi honlapok legfontosabb tulajdonságának: ha az adott internethely nem látszik a Google, a Yahoo vagy az MSN felől (vagyis az intézménynévre rákeresve nincs az első három-négy találat között), akkor gyakorlatilag olyan, mintha nem is létezne. Ezen az első vizsgán a fontosabb magyar kulturális intézmények honlapjai még átjutnak, ám a használhatóság mércéjét többnyire nem vagy csak nagy jóindulattal érik el.
A Ludwig például tavaly költözött a Várból a Művészetek Palotájába, azóta van új saját honlapja, ám még nem jutott idő a legfontosabb menüpont, a gyűjteményt bemutató oldalak feltöltésére - ennek híján pedig a kíváncsi olvasó nem tudhatja meg, hogy miért is lenne érdemes elmennie a múzeumba. (Arról nem is szólva, hogy az ismert műgyűjtő házaspár ajándékán alapuló múzeum néhány szót igazán vesztegethetne az adományozóra is, nem hagyva megválaszolatlanul a kérdést, hogy miért épp Ludwig az intézmény neve.) Érdekesség, hogy a legnagyobb múzeumi gyűjtőportál, a Múzeumok.hu még a régi címre, a Várba irányítja az érdeklődőt.
Nemzetközi felmérések szerint a látogatók mindenütt a világon nagyjából ugyanazt várják a múzeumok és egyéb közgyűjtemények honlapjaitól. Rövid ismertetőt az intézményről és az aktuális programokról, a kiállított érdekességek (vagyis a tulajdonképpeni vonzerő) legalább egy részének bemutatását, az internetes jelenlétből adódó interaktív lehetőségek használatát (e-levelezés, online tárlat, művészeti adatbázis stb.), az elérhetőségek (cím, telefon, jegyárak, nyitva tartás) közlését, valamint a megközelítés megkönnyítését, lehetőleg egy nagyítható térképpel. Az öt fontos szempont ötfokozatú osztályozást tesz lehetővé - ennek alapján például a Ludwig legfeljebb kétharmadot, a Jövő Háza pedig háromnegyedet érdemelne. Lényegesen biztatóbb az erős négyesre értékelhető nemzeti múzeumi honlap: itt találunk például az emeletek alaprajzain az egyes szobákra kattintva végigjárható virtuális bemutatót (ez a megoldás a Hadtörténeti és a Szépművészeti honlapján is felbukkan), az összes alapinformáció elérhető (beleértve a mozgássérültek tájékoztatását is). A tökéletességhez talán csak egy térkép meg a kiállított tárgyak (egy részének) nagyítható képeit tartalmazó galéria hiányzik.
A kulturális intézményi honlapok általános gyenge pontja a tájékozódás segítése - mintha nem is az lenne a cél, hogy a segítségükkel a virtuális érdeklődő valódi látogatóvá váljék. Az Operaház vagy a Nemzeti Múzeum honlapja például a "lakcímen" kívül semmilyen támpontot nem ad a vidéki vagy a külföldi internetezőnek az épület megtalálásához. Üdítő kivétel e tekintetben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZK) amúgy szerény kivitelű honlapja a kerületenkénti interaktív könyvtárkeresővel.
Szintén ritkaságszámba mennek a különféle online szolgáltatások (jegyrendelés, tárlatvezetés előjegyzése stb.) - az FSZK itt is kilóg a sorból, hiszen van rajta például könyvkereső, és a kölcsönzés meghosszabbítása is megoldható a honlapon keresztül. Gyenge pontnak számít az idegen nyelvű tájékoztatás is - az Operaház esetében az angol nyelvű tartalmat kínáló link például a Jegymester nevű jegyiroda honlapjára mutat, a Nemzeti Színház angol oldalai pedig az elérhetőségre vonatkozó információkat magyarul osztják meg a külföldi olvasóval.
