A politika és a média egymással versenyezve próbál minél többet beszélni a problémáról, a Fehér Ház stratégái pedig elégedetten dörzsölik a markukat: sikerült elterelni a figyelmet Irakról.

Tíz éve nagyjából évi kétmillió ember próbált illegálisan átjutni az amerikai-mexikói határon, most is. Ha van különbség, akkor abban, hogy régebben többet fogtak meg és küldtek belőlük vissza. A gazdaság pedig köszöni szépen az állandó infúziót. Kalifornia, Florida és Texas jelentős részein senki más nem vállal mezőgazdasági munkát, csak az illegális bevándorlók, a munkanélküliség pedig öt százalék alatt van.

A terroristafenyegetés nem magyarázat. Még egyetlen terroristát sem találtak, aki az arizonai sivatagban százötven kilométert gyalogolva érkezett volna az országba. Az USA és Mexikó határa 3092 kilométer hosszú, ennek lezárásához egy modern kínai nagy falat kellene emelni. És még ott van a 8840 kilométeres kanadai határ.

A Republikánus Párt fél évvel a törvényhozási választások előtt vesztésre áll. Ahogy a 2004-es elnökválasztás előtt a homoszexuálisok házasságának "súlyos" problémáját, a jobboldal most a bevándorlást tűzi zászlajára. Bush elnökre vár az a nehéz feladat, hogy a már-már idegengyűlölő radikálisokat is kielégítő, ám a spanyolajkú szavazókat el nem idegenítő megoldást találjon. Az elnök "népszerűsége" harminc százalék alá süllyedt. A túloldalon több százezres felvonulások aktivizálják a bevándorlókkal szolidáris tömegeket - a Demokrata Párt legnagyobb örömére.

Ha kiépül a kerítés, az jelképesen is el fogja vágni Észak-Amerikát a déli, szegényebb világtól. Ám még hosszú évekig a jelenlegihez hasonló számú illegális bevándorló érkezik. Közép-Amerikában nagy a kényszer a távozásra, a Rio Grande túloldalán pedig nagy a gazdaság felszívóereje. Egyik sem függ választási ciklusoktól. A bevándorlók most politikai értelemben a pártoknak jönnek jól, gazdaságilag meg hosszú távon az egész országnak.