Sokan azon csodálkoznak, hogy egy alapjában gyengécske és nem túl eredeti krimi miért váltotta ki a világegyház vad kirohanásait, miért adnak ki nyilatkozatokat püspökök, bíbornokok és egyéb egyházi méltóságok a film ügyében. Sorolhatnánk a tüntetéseket, a nyilatkozatokat, a próbálkozásokat a film betiltására, esetleg megcsonkítására. Nem is olyan régen tapasztaltunk hasonló tömegkirohanásokat szerte a muzulmán világban. Akkor a Mohamed-karikatúrák miatt vonultak utcára a hit védelmezői, s hirdettek bojkottot a dán tejtermékek ellen, támadták meg európai országok képviseleteit. Vérdíjat is kitűztek - hasonlóan a mostani esethez. Nem az első eset ez. Salman Rushdie indiai brit író sok-sok évig bujkált a könyve miatti halálos ítélet elől.

Azt tapasztaljuk, hogy a vallási vezetők képtelenek elfogadni a mai világ sokféleségét. Miközben teljesen elfogadhatónak tartom, ha a püspökök és teológusok bírálják a könyvben foglalt állításokat. Az is rendben van, ha eltanácsolják híveiket a film megnézésétől. Végül is a vallások, egyházak hitalapú közösségek, amelyekben a közösen vallott doktrinális alapoknak meghatározó a szerepük. Az egyházi vezetők féltik híveik ártatlanságát, tehát azt mondják: ne menjetek moziba! Nem ez az első ilyen film, emlékezzünk Scorsese alkotására, a Krisztus utolsó megkísértésére. Az, amit tapasztalunk, azonban túllép az alkotás egyházi indexre tételénél. Az egyházak ugyanis éppen e filmbemutató kapcsán túllépnek híveik körén, s a hitbeli doktrínák jegyében állami beavatkozásokat követelnek. És ennek semmi köze nincs már a film minőségéhez, a benne kifejtett gondolatok igazságtartalmához. Ebben kizárólagosságra való törekvést lehet felfedezni. Sőt, amikor bárhol is a vallás konzervatív értelmezésének állami védelmére szólítanak fel, az már túlmegy a mai kor normáin. Ma ugyanis már alig van olyan állam, ahol az eretnekek és ideológiai tévelygők elleni fellépésre állami eszközöket lehet igénybe venni. Igaz, a héten a lengyel konzervatív kormánypárt két szenátora állt elő ezzel.

Biztos vagyok benne, hogy A Da Vinci-kód elleni fellépést nem a hit tételeinek védelme provokálta ki. A katolikus egyház, az ortodox egyházak sokkal régebbi és szilárdabb intézmények annál, hogy a XXI. században erre rászoruljanak. Aligha van olyan keresztény pap, lelkész, aki némely dzsihád-hívő imámokhoz hasonlóan keresztes háborút hirdetne. Ezúttal Jézus megrágalmazása miatt vennének elégtételt, ahogy más elvakultakon az ócska előítéletes dán karikatúrák miatt tört ki a téboly.

Az egyházi aggodalomnak és felháborodásnak - bosszúvágynak? - más oka lehet. A bestseller és a film ugyanis óriási példányszámban és rengeteg kópiában egy bulvártörténetet ad elő. A vallási mítosz főhőséről kiderül, hogy ember, mint más, kapcsolata van, mint megannyi popsztárnak, tévészemélyiségnek. A bulvár hatolt be a filmmel a szentek szentjébe.

Ezért az izgalom, a felháborodás. Szerintem nem tart majd sokáig. A filmet a kritikusok kifütyülték. És az a 25 ezer dollár nem is olyan sok pénz.