Hegyvidéki stílus

Magamban hegyvidéki stílusúnak neveztem el azokat a házakat, amelyeken a földszintet két-három emeletnyi "tető" koronázza. Ez az épületfajta már telepettyezi a budai hegyeket: a tetőcserép precízen beborítja a fölmenő falakat, körbefolyja az ablakokat és erkélyeket, készségesen jelölve, hogy ez itt nem más, mint a beépített tetőtér, amelyre az építési engedély szólt. Hát Istenem, kicsit nagyobb lett az egész, mint a papíron, népes a család.

Mindig érdekelt persze, hogyan fest ezekben az esetekben a lakhatási engedély megadását célzó hatósági szemle. Jön a hivatal embere, kezében a pecsétes terv, nézi a tetőcseréppel burkolt monstrumot, és... és akkor mit csinál? Legalább fenyegetőzik egy kicsit, hogy az érvényes jogszabályoknak megfelelően visszabontatja az összes jogellenesen felhúzott emeletet? Vagy szó nélkül adja a bírságról szóló csekket, mert ő is tudja, akárcsak az építtető, hogy Magyarországon ami egyszer felépült, az úgy is marad, nincs más teendő, mint a büntetést belekalkulálni a négyzetméterárba?

Az egyetlen ellenpéldára, a Citadella mellett engedély nélkül fölhúzott, majd az örökségvédelmi hivatal által elbontatott teraszra mindenki úgy emlékszik, mint valami világcsodára. Mert ezen a téren a törvényszegés vált rutinná: amióta csak létezik építési engedélyeztetés az országban, azóta számít természetesnek a jogszabályok kreatív kezelése is. A végeredmény pedig ott látható kőbe, fába, üvegbe és vakolatba dermedve minden beépíthető négyzetcentiméteren. A tolerálhatónál nagyobb, magasabb és csúfabb épületek ott vannak a védett erdőkben és az illegálisan feltöltött Balaton-parti nádasokban is - háborítatlanul. Ahol korábban turistaösvény volt, ott olykor megláncolt véreb állja el az utat: az újmódi kastélyt csak a tolvajoktól kell védenie, a hivatal sose bántaná.

Hogyan is bánthatná, amikor ő maga is rendszeresen áthágja az építésügyi szabályokat? Az a módszer, amelyet például a belső pesti kerületek dolgoztak ki a törvények megkerülésére, mindennek mondható, csak példamutatónak nem. Ha te engedélyezed az én régi házam lebontását, akkor én engedélyezem a tiedét - csencselnek egymás között az önkormányzatok, az állampolgár pedig látja, hogy az örökségvédelem szinte tehetetlen, sorban tűnnek el a védelemre érdemes házak a föld színéről, a helyükön pedig a környezetüket semmibe vevők emelkednek. Ha nekik szabad, akkor nekem is - vonja le az ésszerű következtetést.

Mindezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy hazánkfiai ugyanezen elv szerint építkeztek Horvátországban is? A híradások szerint sejthették, hogy az alacsony ár valamilyen hivatali rendezetlenséget takar - de belevágtak, mert remélték, hogy az idő mindent megold. Most pedig meglepődnek, hogy a törvényekre hivatkozva a horvát hatóságok lebontják, ami a szabályokat áthágva épült. És persze beindul a szokásos verkli is: a szabálytalanul építkező diszkriminációt, burkolt magyarellenességet kiált, a pártpolitikus kivont karddal érdeket véd, a fél ország meg kajánul lesi, hogyan dózerolják le a procc házakat, mert miből is telt ezeknek erre?

Bontsák csak le, aminek nincs szabályos engedélye - telefonált be tegnap reggel egy idős hölgy a rádióba. Úgy értette: itt is.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.