A római rendőrség tízfős csapata százezer hívást hallgatott le 2004 novembere és 2005 júniusa között. Mint kiderült: Moggi az együttesnek kedvező játékvezetőket és aszszisztenseket rendelt; bírói sorshúzáskor a neveket tartalmazó gömbökkel is csalt; új játékosokért mérleget hamisított, zsarolt, és amikor a Juve doppinggyanúba keveredett, az olasz szövetség elnökére, a napokban lemondott Franco Carraróra nyomást gyakorolt, hogy egyes készítmények az engedélyezett szerek listájára kerüljenek.

Hab a tortán, hogy Moggi fia ezzel egy időben az olasz csapatok játékosait menedzselő teljhatalmú céget, a GEA-t vezette. Erről az ügyészek hat órán át hallgatták ki Moggit, akinek első vallomása 250 oldalt tesz ki. A következő napokban Carrarón lesz a sor; a Juventus korábbi edzője, az olasz válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Marcello Lippi egyelőre nem szerepel a vizsgálati listán. Az olasz futballvilág legalább őt szeretné kihagyni az ügyből a németországi vb előtt, főként, mert az Itália által is megpályázott 2012-es Eb-pályázat kimenetele kérdésessé vált. Ez utóbbiról babonából nem beszélnek, hátha elcsitul a botrány, csakhogy Moggi és a Juventus hatalmi játéka egyre nagyobb hullámokat kavar; a doppingbotrány érinti az Olasz Olimpiai Bizottságot és a politikát is. Ezért sürgeti a római szenátus elnöke a telefonlehallgatások titkosítását, az igazságügyi minisztérium pedig ellenőrzést rendelt el: minek kellett lehallgatni százezer beszélgetést?

Aki teheti, menti a menthetőt: noha a liga elnöke, Adriano Galliani nem akar távozni, az olasz televízió legnépszerűbb futballműsorának vezetője, Aldo Biscardi levetette magát a képernyőről, mivel az ő neve is szerepel Moggi telefonos partnerei között. Ezzel együtt van, aki már az áldozat Moggit sajnálja, és azt kérdezi: kizárólag a Juventus és csak a 2004-2005-ös évad? A torinói csapat sorsa júliusra dőlhet el.