A múltkor másokat és önmagukat veszélyeztető, szabálytalankodó biciklisekről írtam, akik nem a részükre kijelölt kerékpárutat használják, vagy biciklisek számára tiltott szakaszon (például a Lánchíd úttestjén), netán épp egyirányú utcákban a forgalommal szemben közlekednek. Néhány reagálás azonban rámutatott a helytelenül kialakított kerékpárutakra. A Bringaút Egyesület honlapján egyenesen egy szégyenfal is található több mint száz elrettentő példával. Jellemző hibák, hogy a kerékpárút nem elég széles, vagy ide-oda váltogatja nyomvonalát az út két oldala között. Sok esetben pusztán sárga festékcsíkkal "építenek" nyomvonalat a járdára, amelynek egyetlen értelme az önkormányzati statisztikák javítása. Az igazi kerékpárút ugyanis nem a járda, hanem az úttest része. Sokszor azonban nem ez a helyzet, s ez a gyalogos-biciklis konfliktusok számát növeli.
A budai rakparton állítólag már halálos baleset is történt emiatt. Az is tény, hogy az autósok ilyen esetekben nem a járda-bicikliút együttest nézik, hanem a többi autósávot, mert onnan várják
a veszélyt. A bringásokra ezért nem figyelnek, amiből ismét csak baleset származhat. Gyakori az is, hogy
a kerékpárutakat nem tartják karban, így azok megsüllyednek, összegyűlik rajtuk
a szemét, vagy útfelbontás után nem állítják helyre
a sérült részeket.

Szerencsére a bringások növekvő lobbierejének hatására az utóbbi hónapokban már bevonják a Magyar Kerékpárosklubot is a tervezésbe, így remélhetően csökken a rossz tervezésű bringautak száma. Amelyek megléte ettől függetlenül sem igazolhatja a balesetveszélyes és a mozgalmat lejárató szabálytalankodást!